(15,2) „Uram" (héb. Adon, Adonai).
Az Adon vagy Adonai tulajdonképpen Mestert jelent, és az ÓSZ-i írások mind Istenre, mind emberekre alkalmazzák. Az emberrel kapcsolatban kétféle jelentésben használja a Szentírás: „mester", „gazda" (1Móz 24,9-10.12) és „férj" (1Móz 18,2). Ez a kétféle kapcsolat fennáll Krisztus és a hivő között is (Mester a Jn 13,13-ban és férj a 2Kor 11,2-ben).
A mester és szolga egymáshoz való viszonyát két elv szabályozza:
(a) a mesternek joga, hogy szolgájától feltétlen engedelmességet követeljen (Lk 6,46; Jn 13,13-14);
(b) a szolga joga, hogy szolgálatához utasítást kapjon (Ézs 6,8-11).
Isten neveinek egymástól eltérő használatát jól megvilágítja a 2Móz 4,10-12. Mózes érzi saját gyöngeségét és alkalmatlan voltát: „És mondta Mózes az Úrnak (Jahvénak):
Kérlek Uram (Adonai), nem vagyok én ékesen szóló stb." Mivel itt szolgálat esete forog fenn, Mózes helyénvalóan Úrnak szólítja Jahvét. De mert itt most erőről van szó, Isten nem mint Úr (Adonai), hanem mint Jahve válaszol Mózesnek, hivatkozva teremtő erejére: „Az Úr (Jahve) pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek?... Most hát eredj és én leszek a te száddal." Ugyanezt a megkülönböztetést látjuk Józs 7,8-11-ben is.
(15,2) „Uram Isten" (héb. Adonai Jahve). Amikor a Szentírás megkülönböztetés céljából ezt az összetett nevet használja, és ha összevonjuk e két névnek sajátos értelmét (lásd előző jegyzetet és a 2Móz 34,6 jegyzetét), azt találjuk, hogy a hangsúly ilyenkor inkább Isten Adonai nevének, mint Jahve nevének jellegzetességén van. (Elég, ha csupán néhány igehelyet sorolunk fel ennek megvilágítására: 1Móz 15,2.8; 5Móz 3,24; 9,26; Józs 7,7; Bír 6,22; 16,28; 2Sám 7,18-20,28-29; 1Kir 2,26; Zsolt 69,7; 71,5; Ézs 7,7)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
