(3,15) Az ádámi szövetség szabályozza a bukott ember életét - olyan szabályokkal, amelyeknek meg kell maradniok egészen addig, amikor majd a királyság korszakában „Maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságából, Isten fiai dicsőségének szabadságára" (Róm 8,21). Ez a szövetség a következő részletekből áll:
(1) A kígyót, a Sátán eszközét Isten megátkozza (14. v.; Róm 16,20; 2Kor 11,3.14; Jel 12,9) és Isten szemléletes figyelmeztetése a természetben a bűn hatásáról - a legszebb és legokosabb teremtmény utálatos csúszómászóvá lett. A rézkígyóban pedig Krisztus keresztjének legmélyebb titkát szemlélhetjük és Krisztus előképét, aki „bűnné lett értünk", amikor magára vette az ítéletet, amelyet mi érdemeltünk meg (4Móz 21,5-9; Jn 3,14-15; 2Kor 5,21).
(2) Az első ígéret a Megváltóról (15. v.). Így indult el az „asszony magvának" útja: Ábel, Sét, Nóé (1Móz 6,8-10), Sém (1Móz 9,26-27), Ábrahám (1Móz 12,1-4), Izsák (1Móz 17,19-21), Jákób (1Móz 29,10-14), Júda (1Móz 49,10), Dávid (2Sám 7,5-17), Immánuel-Krisztus (Ézs 7,10-14; Mt 1,1.20-23; Jn 12,31-33; 1Jn 3,8).
(3) Az asszony helyzete megváltozott (16. v.) három fő szempontból:
(a) megsokasodtak viselősségének fájdalmai;
(b) fájdalommal szül magzatokat;
(c) férje uralma alá kerül (1Móz 1,26-27). A bűn okozta zűrzavar miatt felsőbbségre van szükség. Isten a férfit tette azzá (Ef 5,22-25; 1Kor 11,7-9; 1Tim 2,11-14).
(4) Az édenbeli elfoglaltság (1Móz 2,15) fáradságos munkává változott (1Móz 3,18-19), mivel a föld átok alá került (1Móz 3,17).
(5) Az élet elkerülhetetlen szomorúsága (17. v.).
(6) Az élet rövidsége és a testi halál tragikus bizonyossága terheli Ádámot és minden leszármazottját (19. v.; Róm 5,12-21). Mindazáltal a föld megátkozása az ember javára fordult. Nem jó az embernek munka nélkül élni.
(3,15) Ahogyan a magyar nyelvben az „ellenségeskedés" szó ugyanabból a gyökérből származik, mint az „ellenség", úgy a Septuaginta görög szövege ebben a versben, valamint az ÚSZ görög nyelve általában az „ellenségeskedés" szót az „ellenség"-ből származtatja. Urunk a Sátánt határozottan „ellenségnek" nevezi (vö. Mt 13,25.28 versét a 39. verssel; valószínűleg Lk 10,19 is erről beszél). Akik nem fogadják be Krisztust, mind Isten ellenségei (Róm 5,10; Kol 1,21; Jak 4,4); a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen (Róm 8,7). Ez az ellenségeskedés, amely különösen Krisztus keresztjének ellenségeiben jelentkezik (Fil 3,18), az utolsó időkben fog hatalmasan megmutatkozni (Jel 12,13-17).
(3,15) Ez az első prófécia és ígéret, amelyet még számos prófécia és ígéret követ, s ezek végül Krisztus első eljövetelekor, születésében és cselekedeteiben teljesedtek be.
(3,21) A bőrruhák: Krisztus előképe, mint aki „igazságosságul lett nekünk Istentől" (1Kor 1,30), Istentől készített öltözet, amely alkalmassá tette az első bűnösöket, hogy megállhassanak Isten előtt (Jel 19,8).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
