(15,6) „És tulajdoníttatott az neki igazságul." Itt történik az első említés az üdvösség alapvető és egyedüli feltételéről. Az embernek nincs saját igazsága (Zsolt 51,7; Róm 3,23); és ha igaz akar lenni Isten előtt, akkor Istennek a saját igaz voltát kell az embernek tulajdonítania azáltal, hogy az ember hisz Őbenne. Ezt a részt idézi a Róm 4,3, ami azt jelzi, hogy az üdvösség Útja egy és ugyanaz mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben. A Gal 3,3.6 is megerősíti, hogy a keresztyén élet hívő élet, mivel ezen az úton indult el. A Jak 2,21 arra tanít, hogy az üdvözítő hit cselekedetekben nyilvánul meg, miként Ábrahámnál, aki feláldozta Izsákot (1Móz 22).
(15,18) A próféciák szerint Isten háromszor veszi el Izráeltől a neki ajándékozott országot, és háromszor adja azt vissza (lásd 1Móz 15,13-14.16 verseket; 5Móz 28,62-65; 30,1-3; Jer 25,11-12). Ezek közül kettő már beteljesedett. Izráel most a harmadik szétszórtságban él, ahonnan Isten akkor gyűjti majd össze őket, mikor az Úr visszajön mint Király, a Dáviddal kötött szövetség szerint.
(15,19) Ezt a tíz nemzetet (1Móz 15,19-21. v.) az Írás néha összefogja háromba (2Móz 23,28), hatba (2Móz 3,17), illetve hétbe (Józs 24,11). Vö. Apcsel 13,19.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
