(3,1) A kígyó édenbeli alakjára nem szabad mint vonagló csúszómászóra gondolni; az átok következtében lett azzá (1Móz 3,14). Az az alak, amelyet a Sátán magára öltött, nyilván a legszebb, és bizonyára a „legravaszabb" volt a teremtmények között – az ember után. Szépségének nyomai az átok ellenére még ma is láthatók. A kígyónak kecses mozdulatai vannak, és egyes fajtái gyönyörű színekben pompáznak. A kígyó képében a Sátán mint „a világosság angyala" jelent meg (2Kor 11,14). A Sátánt a Jel 12,9.14-15 és 20,2 kígyónak nevezi. A Sátán bukását az Ézs 14,12-14 írja le.
(3,6) A megkísértés és a bűneset tragikus következményekkel járt, bűnössé tette az egész emberiséget. A Szent Szellem az ÚSZ-ben világosan megmagyarázza, hogy a Sátán nem Ádámot csalta meg, hanem az asszonyt, de mindketten vétkeztek (1Tim 2,14). A Sátán támadása három oldalról érte őket (vö. Mt 4,1-11; 1Jn 2,16). A kísértés azzal kezdődött, hogy a Sátán Isten szavának kétségbevonását és tagadását hozta be a világba (1Móz 3,1.5; Jn 8,44). A bukás következtében az ember előtt tudatossá lett a bűn, a kárhozat és az, hogy elszakadt Istentől. Ezt az a tény is jelzi, hogy Ádám és Éva „elrejtőzött az Úr elől" (1Móz 3,8; lásd még a 9-13 verseket). Az ember természete gonosszá vált, és ellenségessé lett Istennel szemben (Róm 5,19; 8,7-8). A szellemi halálnak ez az állapota vezetett a későbbi testi halálhoz. Az 1Móz 2,17 mindkettőt magában foglalja (vö. Róm 5,12-14).
(3,7) A második üdvkorszak: lelkiismeret (erkölcsi felelősség).
Az ember bűnt követett el (1Móz 3,6-7), elhangzott a megváltás első ígérete (1Móz 3,15), utána Isten kiűzte ősszüleinket Édenből (1Móz 3,22-24). Az ember bűne lázadás volt Isten határozott parancsa ellen (1Móz 2,16-17), és átmenetet jelentett a jó és a gonosz elméleti ismeretéből azok tapasztalati megismerésébe (1Móz 3,5-7.22). Az ember vétkezett, amikor a rossz kapun át hatolt be az erkölcsi megismerés birodalmába, ahova eljuthatott volna úgy is, ha jót cselekszik. Az ember hasonló lett Istenhez, amikor személyes megtapasztalásból megtudta, mi a különbség jó és gonosz között, de mégsem lett olyan, mint Isten, mert a gonosz választása által jutott erre a megtapasztalásra, nem pedig a jóé által. Ezért Isten erkölcsi felelősséget ruházott rá, és kötelezte arra, hogy azt cselekedje, amiről tudja, hogy jó, és tartózkodjék mindattól, amiről tudja, hogy gonosz. Istenhez pedig véres áldozat által közeledjen, amelyet Ő itt rendel el, előretekintve Krisztus elvégzett váltságművére. A következményt az ádámi szövetség tartalmazza (1Móz 3,14-21). Az ember nem állta ki a próbát ebben az üdvkorszakban (ahogy az 1Móz 6,5 tanúsítja), akárcsak a többiben. Habár ez a korszak az özönvíz különleges próbájával fejeződött be, az ember felelőssége fennmaradt, olyan mértékben, ahogy Isten további kijelentések által ismertette meg önmagát és közölte akaratát a következő korszakokban (pl. Apcsel 24,14-16; Róm 2,15; 2Kor 4,12).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
