Az újszövetségi egyház korai időszakának izgalmas napjai tartottak. Jézust már megfeszítették és eltemették, de feltámadt. Sok-sok szem- és fültanú igazolhatta: Ő él - jó páran még meg is érinthették. Azután felemeltetett a mennybe, majd eljött a Szent Szellem, és erővel töltötte be Jézus tanítványainak életét. Péter bátor igehirdetésétől kezdve pedig - ez pünkösd napján történt - a jeruzsálemi gyülekezet gyorsan fejlődött.
Amellett, hogy az egyház szellemi szükségeket töltött be az evangéliummal, a hívők fizikai szükségeit sem hanyagolta el. Az Apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: "Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, és letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt." (Csel 4:34-35)
Ekkor lépett be a képbe egy Anániás nevű férfi feleségével, Szafirával. Úgy tűnik, őszintén kívánták követni Krisztust, hiszen az Apostolok cselekedetei 5. fejezete alapján arra kell következtetnünk, hogy egyháztagok voltak. Ez azt jelenti, hogy magukévá tették a hitvallást: Jézus a Messiás - ami még nem volt népszerű Jeruzsálemben. Ráadásul másokhoz hasonlóan ők is eladták földbirtokuk egy részét, azzal a szándékkal, hogy a pénzt az egyháznak adományozzák. Ez jó döntés volt, és nem kényszerből született. Szabad elhatározásból tették.
Az Úr és az egyház iránti elkötelezettségük azonban felemás volt, és a Sátán tudta ezt. Bogarat ültetett hát Anániás fülébe: "Nagy összeget kaptál a földért; gondolj csak bele, mi mindenhez kezdhetnél vele, sőt még egy részével is! Egyáltalán szüksége van az egyháznak az egészre? Végtére sokan mások is adakoznak - nálad viszont bőven lenne helye annak a pénznek, ahová befektethetnéd! Mi baj származhatna belőle, ha egy részét megtartanád? Amellett egész életedben keményen dolgoztál, és több ilyen esélyed nem lesz! Egy kis jutalomra igazán rászolgáltál, nem?"
Anániásnak tetszett a gondolat, és eldöntötte: a bevétel egy részét megtartja magának. A Sátán következő ötlete ekkor ez volt: "Tudod, kellemetlen lenne elmondani az apostoloknak, amikor odaviszed nekik a pénzt, hogy X összeget kaptál a földért, de csak Y összeget adsz az egyháznak. Még azt a látszatot keltenéd, hogy önző vagy, pedig te tisztában vagy vele, mennyire rászolgáltál, hogy egy keveset visszatarts. Végül is miért ne mondhatnád, hogy Y a teljes vételár a földedért? Ugyan ki cáfolna meg, vagy kit sértene ez a hazugság? Csak egy kis ártatlan füllentésről lenne szó, ami mindenkinek jó szolgálatot tenne."
Sajnos Anániás vevő volt a hazugságra, a felesége pedig cinkosául szegődött. Istent azonban nem szedték rá. Amikor Anániás elhozta a pénzt az apostoloknak, és elmondta hazugságát azzal kapcsolatban, hogy mennyit kapott a földért, Péter ezt felelte: "Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet, és a mezőnek árából félretégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek." (Csel 5:3-4)
Jól ismert történet ez, és bizonyára most fölidézed, hogy Anániás ekkor holtan esett össze. Egy kevéssel később, amikor Szafira elismételte a hazugságot Péternek, ugyancsak ott helyben meghalt. (Csel 5:7-10) Nem meglepő, amit olvasunk: "És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották." (11. vers)
Azért elevenítettem most fel ezt a történetet, hogy megmutassam, milyen módszert használt a Sátán abban a helyzetben. Mint mondtam, Anániás és Szafira nyilvánvalóan keresztények voltak. Ugyanakkor azonban szerették a pénzt, ez pedig "minden rossznak gyökere" (1Tim 6:10); olyan probléma, amit Isten kétségkívül meg akart szüntetni, és át is formálta volna őket az Iránta való nagyobb szeretetre - ha életben maradnak. Ám a Sátán is tudatában volt a szellemi gyengeségüknek ezen a területen. Ezért tervelte ki, hogy Anániás szívéből hazudjon, és nagy gonddal úgy rendezte a dolgot, hogy azt gondolja, az egész az ő ötlete. (Hiszen még egy testi keresztény is valószínűleg elveti azt a gondolatot, amelyről tudja: az ördögtől származik.)
