A bosszúállás Istene
Dávid egyik zsoltárában így kiált Istenhez: : „Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! Emelkedjél föl te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek!” (Zsolt 94:1-2) Az Újszövetség középponti tanítása szerint pedig Isten a szeretet. Talán nem ugyanarról az Istenről van szó? Vagy pedig a szeretet Istene egyúttal a bosszúállásnak Istene is? Egyes, széles körben elterjedt – némileg gnosztikus, markionita ízű – tradicionális keresztény teológiák szerint az Ószövetség Istene kegyetlen, haragvó, bosszúálló Isten, míg az Újszövetségé irgalmas, szerető, kedves Isten. Nehezen értelmezhető, hogy e tan hirdetői mit kezdenek azzal a kinyilatkoztatott ténnyel, hogy Isten örökké változhatatlan lény, akihez a változás árnyéka sem férhet hozzá. Ezt ugyanis mind az Ó-, mind az Újszövetség megerősíti. Hasonlóképpen azt is, hogy a két Szövetség Istene egy és ugyanaz az Isten.
Eszerint a helyes válasz mégis az: a szeretet Istene és a bosszúállás Istene egy és ugyanaz. Ha ez összeegyeztethetetlennek látszik számunkra, „a hiba a mi készülékünkben van”. A szeretet Istenétől tehát nem idegen a bosszúállás. Az Ő vonatkozásában – vagyis amikor Ő teszi – a bosszúállás tehát nem negatív, hanem pozitív erkölcsi valóság.
A bosszúállás ebben az értelemben az igazságtalanság megszüntetése és érvénytelenítése büntetés által, és az igazságosság érvényesítése. A bosszúállás elmaradása esetén az igazság szenved csorbát, mert a gonosz bizonyulhat győztesnek. Ezt az emberi igazságérzet is így érzékeli. A bosszú nem feddés: nem célja az ellenség erkölcsi megjobbítása, építése. Erkölcsi értelme az elégtétel, az igazság látható megnyilvánulása. Hamis az a kereszténynek nevezett felfogás, amely a bosszút erkölcsileg negatív valóságnak hirdeti. Az Újszövetség mindössze arra szólít fel, hogy : „ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem hagyjatok teret a Haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, majd én megfizetek, mondja az Úr.” (Róm 12:19) A személyes, fizikai jellegű bosszúállás mellőzésének célja eszerint egyes esetekben a tér biztosítása Isten haragja számára. Isten bosszúállása az Újszövetségben és annak korában éppúgy érvényesül, mint az Ószövetségben. Még a hívők egymás közötti viszonyait illetően is erre hívja fel a figyelmet Pál: : „Senki se hagyja figyelmen kívül, és ne csapja be testvérét semmilyen ügyben, mert mindezekért bosszút áll az Isten, ahogyan azt már előre megmondtuk nektek, és példát is mutattunk abban.” (1Thess 4:6)
