Scofield: Mózes 1. könyve 1.fejezet

(1,1) A Biblia Istennel kezdődik, és nem filozófiai érveléssel, hogy Ő létezik.

(1,1) A Szentírás nem ad pontos időt annak meghatározására, hogy Isten mikor teremtette a világot. Lásd az 1Móz 5,3 és 1Móz 11,10 jegyzetét.

(1,1) Elohim (magyarul Isten) az istenség nevei közül az első. Olyan többes számú főnév ez, amit egyes számú főnévnek kell tekinteni, amikor az igaz Istenre vonatkozik.
Az 1Móz 1,26-ban az istenség többes voltán van a hangsúly, a 27. versben az isteni lényeg egységén (vö. 1Móz 3,22). A többes szám a hármasságra utal (lásd a következő igehelyek jegyzetét: 1Móz 2,4; 14,18; 15,2; 17,1; 21,33; 2Móz 34,6; 1Sám 1,3 és Mal 3,18).

(1,1) Ez a fejezet Istennek csupán három teremtési cselekedetéről tudósít:
(1) az ég és föld (1. v.);
(2) az állati élet (20-21. v.) és
(3) az ember (26-27. v.).
Ahol a Károli-fordításban az 1Móz 1-ben még „teremtette" szó áll, az helyesen: „alkotta". A teremtés meghatározatlan múlt időben kezdődött.

(1,2) „A föld pedig kietlen és puszta (héber: tohu és bohu) volt". Erre a kifejezésre két általánosan elfogadott magyarázat van. Az első, amelyet „eredeti kaosz" magyarázatnak mondhatnánk, ezeket a szavakat úgy értelmezi, hogy a világegyetem a teremtés első szakaszában alaktalan tömeg volt. A második magyarázat, amit „isteni ítélet" magyarázatnak lehet nevezni, ezekben a szavakban a földet csupán látja, mégpedig olyan állapotban, amely csak később, a teremtés után következett be, s amely nem volt a föld eredeti állapota (lásd Ezs 45,18 jegyzetét; vö. Ézs 14,12 és Ez 28,12 jegyzeteit).

(1,5) A „nap" (időtartam) szót a Szentírás négyféle értelemben használja:
(1) A huszonnégy órás napnak az a része, amikor nappal van (1Móz 1,5.14; Jn 11,9);
(2) a huszonnégy órás nap (Mt 17,1; Lk 24,21);
(3) egy bizonyos célra kijelölt idő, pl. „az engesztelés napja" (3Móz 23,27); és
(4) egy hosszabb időszak, mialatt Istennek egy bizonyos, előre kijelentett szándéka beteljesedik (vö. 2Pt 3,10).

(1,5) Az „este" és „reggel" kifejezés alkalmazható a huszonnégy órás napnak a megjelölésére; de a természeti tüneményeknek gyakran képletes formában való használatából arra lehet következtetni, hogy a teremtés minden napja egy-egy időszakot jelöl, amelyet kezdet és vég határol (vö. Zsolt 90,6). Egy azonban bizonyos, hogy a negyedik napot megelőzően nem a nap mérte az időt, ahogy a 14-18 versekből láthatjuk.