Varázslás (pharmakeia)
Ez a szó eredetileg gyógyhatású szer használatát jelentette. Késõbb jelentése bõvült: nemcsak kúrálást, hanem mindenféle kuruzslást, varázslást és valamely szer használatával okozott mérgezést jelent. Ha az Isten erejétõl az emberek elszakadnak, és olyan nagy erejû akadályt látnak maguk elõtt, amin pusztán emberi erõvel nem tudnak felülkerekedni, akkor a varázslás eszközéhez nyúlnak. Például azért öntöttek „gyógyszert” egy folyóba, hogy lecsillapítsák. Ha emberekre irányul ez a tevékenység, a cél az, hogy kezelhetõvé váljanak. A varázslás által lehetséges tömegek illegális befolyásolása, lenyugtatása, erõtõl való megfosztása, bizonyos mértékû elkábítása.
A szó kábítószer használatára, készítésére is vonatkozik. Ha napjaink folyamatait nézzük, szomorú, de igen realisztikus elõrejelzés olvasható a Jelenések könyve lapjain az utolsó idõk egyik legfõbb bajáról, ami rengeteg embert kötelékben fog tartani. Ezekben az idõkben emberek a Földet sújtó világméretû apokaliptikus csapások után sem hajlandók abbahagyni az emberi kéz alkotta istenek imádását, démonok imádását, a gyilkosságokat, a lopást, és a varázslás különféle módozatait. Az ördöngösségnek fordított szó valójában a pharmakeia, a varázslás mágikus formája, a méregkeverés.
Ugyanebbe a globális kórképbe illeszkedik a nagy Babilónról szóló kijelentés. Ahogyan Egyiptom a mágia õshazája és annak jelképe, úgy Babilón a jóslás és a hamis kultuszok õse. A történelmi és a végsõ Babilón közös jellemzõje, hogy nemcsak városállam, hanem vallási rendszer is. Minden vallás szinkretista otthona, kivéve természetesen a bibliai hitvallást, amelynek legfõbb ellensége, utánzója és meghamisítója. Legnagyobb bûne, hogy a népeket „eltévelyítette bûvöléseivel [pharmakeia]”, azaz varázslásával minden népet elidegenített az élõ Isten ismeretétõl. A varázslás, bûvölés lényege egy látszólag gyógyhatású készítmény átadása, amely azonban mérgezést okoz. Hatása alatt kábulatba és tévelygésbe kerülnek az emberek.
Eredetileg a gyógyhatású (vagy annak hitt) anyagok készítését, orvosság keverését és szedését jelentette, melyeket a különbözõ korok és népek orvosai, a táltosok, javasasszonyok, varázslódoktorok alkalmaztak. Késõbb kifejezetten varázsszer (bájital stb.) elõállítását értették alatta, amely a boszorkányság, a méregkeverés sötét tevékenységét takarja. Az ókorban pharmakeusznak vagy pharmakosznak nevezték azt a varázslót, aki gyógyításhoz vagy transzállapot eléréséhez drogot, kábítószert használt. Mai megfelelõi: a mágiának minden válfaja, de minden okkult praktika beletartozik, amely démonok tevékenységét szabadítja fel, és következménye az emberek gondolkozása, akarata feletti kontroll. Látni lehet, hogy akkor is bûn egy tevékenység, ha a jó célnak mondható gyógyulásra irányul, de ezt a célt természetfölötti erõkkel akarják elérni.
