(2,17) Azon a hét helyen kívül, amelyekben az 1Móz első három fejezete fákról tesz említést, többnyire gyümölcstermő fáknak nevezve őket (1Móz 1,11.12.29; 3,2-3; stb.), még két különleges fának tulajdonít nagy fontosságot ez a beszámoló.
(1) „A jó és gonosz tudásának fájáról" (1Móz 2,9) azt olvassuk, hogy „a kert közepén van" (1Móz 3,3), s jó gyümölcsöt termett es kedves volt a szemnek (1Móz 3,6), valamint azt, hogy Isten halálos ítélet terhe mellett megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy ennek a fának a gyümölcséből egyenek (1Móz 2,17; 3,11.17). Ez valóságos fa volt, s nem valami mitikus dolog, a gyümölcséből sem áradt ki olyan mágikus vagy pszichikus hatás, amely az ember számára erkölcsi romlást vagy halált jelentett volna, ha eszik belőle, – nem –; az ember vesztét az Isten iránti engedetlenség okozta.
(2) „Az élet fájáról" nincsenek részletek, csak annyi, hogy a kert közepén állt (1Móz 2,9). A fának rendkívüli fontossága volt a 1Móz 3,22 szerint, mert Isten kiűzte Ádámot a kertből, „hogy ki ne nyújtsa kezét és szakasszon az élet fájáról is, és egyék és örökké éljen". Ádám és Éva már bűnös állapotban voltak, s a bűn miatt bennük volt már a halálnak magva. E fa gyümölcsében nyilvánvalóan olyan erő lehetett, amely a fizikai életüket korlátlanul meghosszabbította volna. Tragikus lett volna az ember számára vég nélkül a bűn és közellevő halál állapotában élni. Az igazi élet ma az egész emberiség számára elérhető, mivel Jézus Krisztus meghalt egy másik fán (Apcsel 5,30; 10,39; 1Pt 2,24). Az életnek ez a fája a Jel 2,7; 22,2 szerint még gazdagabb reménységet jelent a megváltott ember számára abban az örök paradicsomban, amelyet Isten készített az Ő kegyelme által megszabadult bűnösnek.
(2,23) A jelkép vagy előkép valamely igazságnak isteni módon történő kiábrázolása.
Ez lehet
(1) személy (Róm 5,14);
(2) esemény (1Kor 10,11);
(3) tárgy (Zsid 10,19-20);
(4) berendezés (Zsid 9,11-12);
(5) szertartás (1Kor 5,7).
A legtöbb előkép Mózes öt könyvében fordul elő, de – ritkábban bár – máshol is megtalálhatók. Az ÓSZ előképei általában az ÚSZ-ben teljesedtek be.
Két figyelmeztetésre van szükség:
(1) Semmit sem lehet bizonyosan jelképnek mondani az ÚSZ kifejezett tekintélye nélkül.
(2) Minden olyan jelképet, amelyet nem ez a tekintély igazol, úgy kell tekinteni, hogy az csupán az analógia, szellemi megegyezés tekintélyével rendelkezik.
(2,23) Az asszony a Gyülekezetnek, mint Krisztus menyasszonyának az előképe (Ef 5,25-32; 2Kor 11,2-3; vö. Jn 3,28-29; Jel 19,7-8).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
