(10,1) Ez a fejezet tartalmazza a régi világ irodalmának első etnológiai (összehasonlító néprajzi) táblázatát, amely évszázadokkal a homéroszi írások előtt keletkezett. Ebben a táblázatban Nóé és utódai korának néprajzi és nyelvi helyzetéről figyelemreméltó észrevételeket találunk. Az ebben felsorolt neveket az utolsó évszázad régészeti feltárásai során lényegében megtalálták.
A későbbi héber irodalomban: Ézs 13 Ézs 17; Jer 46 Jer 51; (Ez 25-32) fejezetekben ezek közül sok név ismét előfordul. Ez 27-ben 11 található e nevek közül: Jáván, Tubál, Mések, Tógárma, Kittim, Dédán, Lud, Szidón, Társis, Arvad, Micráim (Egyiptom). Kittimről Ézs 23-ban is olvashatunk, Szidónról Ézs 23,4 kk-ben és Jer 47,4-ben, Egyiptom az Ézs 19-ben; Jer 46; Ez 29-32-ben fordul elő. Babilonról Ézs 13 és Ézs 47; Jer 50-51 és a Jel 17-18-ban olvasunk prófétai kijelentést. Elám neve Ézs 21,2-ben; Jer 49,34-39-ben; Társisé Ézs 23,1.6-ban fordul ismét elő. Mágóg nevével Ez 38-39-ben újra találkozunk. Több prófécia ezek közül azonban még csak részben teljesedett be; ekképpen ezeknek a népeknek és területeknek – sok ezer évvel nevük első említése után – még jövőjük van Isten programjában.
(10,2) Gómer, az ősi kimmeriták vagy kimberek ősatyja, akiktől a kelta nyelvcsaládok származtak.
(10,2) Mágógtól származhattak a régi szkíták (Josephus szerint), akik a Fekete-tengertől északra éltek. Mágógról szóló próféciákat lásd: Ez 38,2; 39,6; Jel 20,8.
(10,2) Madai, a médek ősatyja.
(10,2) Jáván utódai a mai Görögország, Szíria stb. lakói.
(10.2) Egyesek úgy vélik, hogy Tubál utódai a Fekete-tengertől délre fekvő területeken telepedtek le, ahonnan észak és dél felé terjeszkedtek. Lehetséges, hogy Tobolsk ennek a népnek a nevét őrzi.
(10.2) Mések azoknak a népeknek az ősatyja, akiknek nevét Tubállal, Mágóggal és más északi nemzetekkel együtt az Ez 38,2 és Ez 39,6 említi.
(10.2) Régi elgondolás szerint Tirász a trákok ősatyja, amely nép az Égei-tenger partvidékén telepedett le.