Jézus programterve az életünkkel
Nem meglepő ezek után, hogy Jézus szeretetteljes áldozata minden más cselekedetnél több könyvet, éneket és beszédet ihletett. Az Ő tettéhez semmi más nem hasonlítható. Az a csodálatra méltó, céltudatos vágy, amely vezérelte, üdvösséget szerzett a számunkra, és kiérdemelte hálánkat - ugyanakkor példa gyanánt inspirál bennünket.
Jézus olyanokat keres, akikben ugyanez az emésztő vágy él: megtenni az Atya akaratát és minden embernek elvinni az örömhírt - még ha ez ugyanolyan fájdalom és értetlenség elszenvedését követeli is meg, mint amivel Őt halmozták el, amikor megfeszítették. "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért" - mondta tanítványainak (Mt 10:22), de ilyen nem történik velünk, amíg rejtegetjük hitünket, és továbbra is bűnös kívánságaink rabságában élünk: nem különbözünk a világ fiaitól, semmi értékeset nem viszünk véghez az Úrért, és a világnak nem lesz rá oka, hogy gyűlöljön. Ha így történne, árulásunk mély fájdalmat okozna annak a Személynek, akinek a véleménye egyedül számít, aki egyszülött Fiát adta oda értünk.
Ma az emberi szívek mindenütt a világon a kétség, a betegség, az aggodalom, a zavar és a félreértések viharos tengerén hánykolódnak. Amíg azonban nem tölt el bennünket is Krisztus szent "megszállottsága", nem tudjuk közvetíteni békéjét és vigaszát e nyugtalan bolygó számára. Alá kell rendelnünk magunkat olyan mértékben, hogy ereje átfolyhasson rajtunk. Amikor aztán a szívünk igazán ugyanúgy dobban, mint az Övé, mi is részt veszünk majd Krisztus fennkölt szenvedélyének folyamatos beteljesítésében.
Pál apostol annyira tele volt Isten szeretetével és azzal a vággyal, hogy embereket lásson megmenekülni, hogy szinte ellenállhatatlan késztetéssel hirdette az evangéliumot. "Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem - írja -, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" (1Kor 9:16) Amikor prédikált - akár a köznépnek, akár kormányzóknak vagy királyoknak -, az igazság úgy tört elő belőle, mint a Niagara-vízesés. Elsöprő erővel győzte meg a hallgatóit!
Egyszer Festus, Palesztina római kormányzója és a zsidó Agrippa király előtt kényszerült védekezni. Miután Pál beszámolt róla, hogy ő maga hogyan jutott hitre Krisztusban, Festus felkiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz!" (Csel 25:24) Persze nem volt ő elmebeteg, csak Festus képtelen volt különbséget tenni az elmebaj és a Szent Szellem kenete között. Pál olyan szent megszállottsággal mutatta be az örömhírt, hogy a hitetlenek olykor mániákusként könyvelték el - egyszerűen erről volt szó.
Pál a judaizmusban betöltött vezetői pozícióról mondott le, hogy Krisztust hirdesse, ám e veszteséget csekélynek ítélte. (lásd Fil 3:4-10) Az általa alapított és látogatott gyülekezetek szerették őt. A mai napig az ő példája miatt nevezzük el Pálnak a fiainkat. Micsoda tisztesség ez, micsoda örökség!
Szolgálatom utolsó néhány évében Istentől való késztetést kaptunk a szegények élelmezésére. Úgy hisszük, Ő nem akarja, hogy az elmaradott országokban élő gyermekei éhezzenek. Tehát több száz órányi energiát fektettünk abba, hogy az éhínség sújtotta tömegek élelmezését segítő szervezetünket felállítsuk. Persze nem jutunk el mindenkihez, de sok, máskülönben pusztulásra ítélt élet menekülhet meg így.
Igen, Isten inspirálhat bennünk erőteljes, jótékony késztetéseket. Betöltheti ezeket Szent Szellemmel, és használhatja mások megáldására.
Ha Isten használ, az egész biztosan értékes cseréje lesz a bűnös kényszereknek! Azonban légy résen; ellenségünk, a Sátán minden lépésedet gátolni fogja ezen az úton. Éppen ezért nézzük most meg közelebbről, hogyan szoríthatod ki a befolyását az életedből!
