2. Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3. Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképpen rombolt az ellenség a szentélyben.
4. Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5. Úgy tűnik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6. s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7. Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítették meg neved hajlékát.
8. Mondták szívükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9. Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10. Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11. Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12. Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13. Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14. te szétzúztad a leviatán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15. te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16. Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítettél világítót és napot;
17. te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19. Ne add a vadnak gerlicéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20. Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21. Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22. Kelj föl, Isten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23. Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
