Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. Régi tapasztalat, hogy ebben az időszakban számos - de nem minden! - keresztény küszködik szellemi és erkölcsi életének helyreállításával, amely sok esetben bizony romlást szenvedett a forróság hónapjai alatt. Nem törvényszerű azonban, hogy ez így történjen. Mi az oka annak, hogy némelyek életében nincs meg az Igének az az ereje, amely megőrizné őket az eleséstől? Az alábbi írás erre a kérdésre keresi a választ, elsősorban a testi, világi és a szellemi gondolkodásmód, a materializmus és a bibliai világkép különbsége alapján. „Mert a testi gondolkodásmód: halál - a Szellem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség.”
„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” - kérdi a 119. zsoltár szerzője 9. versében. A bűntől - télen és nyáron egyaránt - egyedül Isten Igéjének megtartása őrizhet meg. De mit jelent az Ige megtartása? Meglehetősen sivár életformát jelentene számunkra, ha ez csak annyiban állna, hogy az élet bizonyos helyzeteiben némely tiltó parancsok rémlenének fel előttünk, s ezek miatt, szomorúan bár, de lemondanánk arról, amit egyébként annyira szerettünk volna megtenni. Nem is csodálhatjuk, hogy akinek az életében az Ige csak ezen a szinten van jelen, nem tudja mindig megtenni ezt a lépést, s bűnökben esik el. Isten beszédének megtartása ugyanis ennél sokkal többet és jobbat jelent, azt, hogy a bensőnket teljesen teletöltjük Isten beszédével. „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát (...) akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened, és reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz 28,1-2) Érdemes megfigyelni, hogy a parancsok teljesítése csak a harmadik, utolsó pont az Isten Igéjéhez való viszonyban, amelynek előfeltétele az első kettő: az Ige hallgatása és megőrzése. Ahhoz, hogy a harmadik is megvalósuljon az életünkben, az előzőekre szintén nagy hangsúlyt kell tennünk. Kereszténységünk lényege ugyanis nemcsak erkölcsösségben, hanem elsősorban a szellemi, természetfölötti életben áll. Erkölcsi életünk sikere tehát szellemi hozzáállásunkon múlik, s nem fordítva.
Nem az az első követelmény, hogy ne paráználkodj, hanem az, hogy eleven, szoros, személyes és mély kapcsolatod legyen Istennel - Ő ugyanis annyira csodálatos, hogy ezt megtapasztalva nem fogsz paráznaságot elkövetni. Ehhez viszont aktív szellemi életet kell élned: ez az erkölcsi megmaradás feltétele.
Nem az az első követelmény, hogy ne paráználkodj, hanem az, hogy eleven, szoros, személyes és mély kapcsolatod legyen Istennel - Ő ugyanis annyira csodálatos, hogy ezt megtapasztalva nem fogsz paráznaságot elkövetni. Ehhez viszont aktív szellemi életet kell élned: ez az erkölcsi megmaradás feltétele.
Forrás: Hit Infó IV/8.
