Németh Sándor - Eszter könyve 2.

Néha a zsidóknak ma is szemükre vetik azt, hogy elhallgatják származásukat pogány és keresztény környezetben. A történelmi tények azonban azt mutatják, hogy a zsidóknak mindig megvoltak - még konszolidált időszakokban is - a rejtett ellenfeleik. Ha pedig identitásukat előítéletekkel teli közegben vállalták és hangsúlyozták, akkor az ellenségeik úgy terjedtek, mint a pestis.
Ez a történelmi tapasztalat véleményem szerint nem csak a zsidókra igaz.

Pál apostol a galáciabeli és a ró­mai keresztényekhez írt leveleiben kifejti, hogy a hívők a vízkeresztség során Jézus Krisztust, Ábrahám magvát öltötték magukra. Ez a szellemi metamorfózis Ábrahám áldásainak örököseivé teszi a keresztényeket (Gal 3,27-29). Így Istennek két népe van: az ószövetségi Izrael és az újjászületett keresztény Egyház, akik szellem szerint izraeliták (Róm 2,29).

A vallási indíttatású antiszemitizmus arra a sajnálatos és tragikus félreértésre épül, amely azt tartja, hogy Isten Izraelt - az Újszövetség és a názáreti Jé­zus Krisztus, mint Messiás elutasítása miatt - üdvtervéből véglegesen kizárta. E téveszme ismeretének a birtokában Eszter könyvének lényeges momentuma az, hogy a benne leírt események a babiloni fogság ideje alatt zajlottak, pontosan az isteni elutasítottság és ítélet esztendeiben! Előzőleg Nabukodonozor babiloni király - mi­után elfoglalta Jeruzsálemet - a vá­rost leromboltatta, a templomi is­tentiszteletet megszüntette, a zsi­dókat fogságba hurcolta, és így Iz­rael fiai nem tudták az évi egyszeri engesztelő áldozatot bemutatni bűneik bocsánatáért. A bűnbocsá­nat felfüggesztése pedig azt jelen­tette, hogy a zsidóknak a bűnök miatt a fogságban kellett bűnhődniük. Isten ezt az ítéletet a pogányokon keresztül hajtotta végre. A hetvenéves babiloni fogság a Jézus Krisztus elutasítását követő közel kétezer éves diaszpórai lét előképe is.

Az Eszter könyve mindenek előtt a szétszóratásban élő zsidóknak nyújt reménységet. Ahasvérus király uralkodásá­nak idején az Örökkévaló hatalmasan avatkozott be az övéi oldalán a politikai eseményekbe. A könyv profetikus üzenetéből szükségkép­pen következik az, hogy Ábrahám, Izsák és Izrael Istene a történelem végkifejletében szintén be fog avatkozni Izrael oldalán a világ eseményeibe.

Az ellenség a zsidóságban elsősorban a származásukat gyűlölte, azt, hogy létezésüket és néppé való válásukat Isten természetfeletti beavatkozásának köszönhették. Ugyanis az ördög a pusztán „testtől és vértől" való származásra nem reagál intenzív gyűlölettel, mivel a bűnbeesés következtében a bukott ember amúgy is az uralma, befolyása alatt áll. Rendkívül gyűlöli az ördög azt a származást, amelyhez Istennek valamiféle köze van akár az Igéjén, akár más természetfeletti tényezőn keresztül.

Jézus Krisztus a János evangéli­uma harmadik részében éjszakai vendégének, Nikodémusnak azt mondta, hogy „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be Isten országába" (János 3,5). Az újjá­születés és a megújulás közötti lé­nyeges különbség abban áll, hogy az újjászületés az ember származá­sának forrásában is változást, illet­ve módosulást hoz létre úgy, hogy a természetes származás tényét nem szünteti meg, hanem az ab­ban meglévő jót (pl. magát a léte­zést) egy magasabb dimenzióba emeli fel, és azt Isten uralma alá helyezi. A megújulás a meglévő természetes állapotokban hoz csu­pán pozitív fordulatot úgy, hogy a származás forrását érintetlenül hagyja. Jézus Krisztus tulajdonképpen Nikodémusnak azt mondta, hogy ha csupán természetes származásod forrásánál maradsz meg, akkor soha nem valósulhat meg életed felett Isten uralma, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot" (1Kor 15,50).

Isten természetfeletti beavatkozása révén új nép jött létre. Az ószövetségben Izsák fogantatását előkészítő isteni jelenések, szövetségek Ábrahámot és Sárát egy új népnek az alapítására, atyaságára készítették fel, melynek a végső célja az volt, hogy rajtuk kerszttüI Isten az emberiséget megajándékozza a Messiással és a megváltás művével. Emiatt az üdvtörténeti tény miatt szabadul fel a zsidósággal szemben újra és újra engesztelhetetlen gyűlölet és sátáni, pusztító erő.

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.