2016. augusztus 23., kedd

Németh Sándor - Eszter könyve 1.

Eszter könyve aktuális üzenetet tartalmaz ma is az Egyház számára. A Bibliá­ból világossá válik, hogy környezetünk, életünk egy gigantikus méretű szellemi konfliktus része, amely az Isten Országa és a Sátán Királysága között zajlik. A két szellemi realitás közötti szembenállás mindenek előtt Isten népén, az ószövetségi zsidóság sorsában nyilvánul meg legdrámaibb módon. A szellemi konfliktus erőviszonyaiban az emberi gyarlóság miatt beállt negatív fordulat okozta azt, hogy a zsidóság gyakorta került olyan szorongattatott, válságos helyzetbe, amelyben még életben maradása is kétségessé vált. A mindenható Isten, ha néha az utolsó pillanatokban is, de mindig megszabadította népét gyűlölőinek kezéből.

Jézus Krisztus úgy beszél a Sátánról, mint „Emberelőről", aki azért jött, hogy „lopjon, öljön és pusztítson". Pusztító erejét különösen olyan egyének, csoportok, népek, nemzetek ellen fordítja, akiknek Isten üdvtervében jelentős szerepet szán. Az Eszter könyve a harcnak, a győzelemnek és az örömnek a könyve. Bemutatja, hogyan lehet legyőzni azt, aki kiközösítéssel akar térdre kényszeríteni és megsemmisíteni.

A könyv első részében, Ahasvérus király - aki a történészek szerint Xerxész perzsa uralkodóval azonos - fényes ünnepséget rendez birodalmának fővárosában. A király ünnepi rendezvényével párhuzamosan felesége, Vásti királynő is mulatott saját rezidenciáján előkelő hölgyek társaságában.
A híres király az utolsó napon feleségének átüzent, és kérte, hogy Vásti királynő is vegyen részt a királyi ünnepségen, és mutassa meg dicsőségét, szépségét a népeknek és fejedelmeknek. A királyné azonban a kérést elutasította, ami óriási felzúdulást váltott ki az egész birodalomban. A fejedelmek, tanácsadók és maga a király is úgy látta, hogy a férj tekintélyét helyre kell állítani a házasságban, és demonstrálni kell a feleségek előtt azt, hogy a család vezetője a férfi. Az első rész tulajdonképpen ezt az epizódot tartalmazza.

Ezek után Vástit megfosztották királynői méltóságától, és a birodalomban - mai fogalommal élve - szépségversenyt hirdettek meg, melynek célja az volt, hogy megtalálják azt a leányt, aki olyan tehetséggel, belső és külső szépséggel rendelkezik, amely méltó a királyhoz. A versenyben csak fiatal szüzek vehettek részt, és a király emberei választották ki az egész birodalom legszebbjeit, akiket aztán egy éven keresztül „szépségszalonokban" készítettek fel arra a napra, amikor a király elé járulhattak. A királynak a szép hajadonok közül Eszter tetszett leginkább, aki történetesen zsidó származású volt. És ez a történet lényege.

Eszter viharos sebességgel emelkedett a birodalom hatalmi csúcsaira. Pályafutása elején nagybátyjától azt a tanácsot kapta, hogy tartsa titokban származását, s a zsidó hölgy e tanácsot meg is tartotta: „Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja." (2,10) A huszadik versszakban pedig ezt olvassuk: „És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemezetségét, miképpen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt."

Vajon miért hangsúlyozza ezt a dolgot Eszter életéből két versben is a Szentírás? Véleményem szerint az antiszemitizmus miatt. Eszter nem azért titkolta el származását, mert szégyellte volna azt, hanem azért hallgatott felőle, mert már akkor a zsidósággal szemben meg­lévő előítéletek meghiúsíthatták volna Isten tervének megvalósulását a Babilonban kényszerből tartózkodó zsidók életében. A könyv közepén kiderül, hogy Márdokeus bölcsességét igazolták az esemé­nyek.

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.