Jézus Krisztus úgy beszél a Sátánról, mint „Emberelőről", aki azért jött, hogy „lopjon, öljön és pusztítson". Pusztító erejét különösen olyan egyének, csoportok, népek, nemzetek ellen fordítja, akiknek Isten üdvtervében jelentős szerepet szán. Az Eszter könyve a harcnak, a győzelemnek és az örömnek a könyve. Bemutatja, hogyan lehet legyőzni azt, aki kiközösítéssel akar térdre kényszeríteni és megsemmisíteni.
A könyv első részében, Ahasvérus király - aki a történészek szerint Xerxész perzsa uralkodóval azonos - fényes ünnepséget rendez birodalmának fővárosában. A király ünnepi rendezvényével párhuzamosan felesége, Vásti királynő is mulatott saját rezidenciáján előkelő hölgyek társaságában.
A híres király az utolsó napon feleségének átüzent, és kérte, hogy Vásti királynő is vegyen részt a királyi ünnepségen, és mutassa meg dicsőségét, szépségét a népeknek és fejedelmeknek. A királyné azonban a kérést elutasította, ami óriási felzúdulást váltott ki az egész birodalomban. A fejedelmek, tanácsadók és maga a király is úgy látta, hogy a férj tekintélyét helyre kell állítani a házasságban, és demonstrálni kell a feleségek előtt azt, hogy a család vezetője a férfi. Az első rész tulajdonképpen ezt az epizódot tartalmazza.
Ezek után Vástit megfosztották királynői méltóságától, és a birodalomban - mai fogalommal élve - szépségversenyt hirdettek meg, melynek célja az volt, hogy megtalálják azt a leányt, aki olyan tehetséggel, belső és külső szépséggel rendelkezik, amely méltó a királyhoz. A versenyben csak fiatal szüzek vehettek részt, és a király emberei választották ki az egész birodalom legszebbjeit, akiket aztán egy éven keresztül „szépségszalonokban" készítettek fel arra a napra, amikor a király elé járulhattak. A királynak a szép hajadonok közül Eszter tetszett leginkább, aki történetesen zsidó származású volt. És ez a történet lényege.
Eszter viharos sebességgel emelkedett a birodalom hatalmi csúcsaira. Pályafutása elején nagybátyjától azt a tanácsot kapta, hogy tartsa titokban származását, s a zsidó hölgy e tanácsot meg is tartotta: „Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja." (2,10) A huszadik versszakban pedig ezt olvassuk: „És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemezetségét, miképpen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt."
Vajon miért hangsúlyozza ezt a dolgot Eszter életéből két versben is a Szentírás? Véleményem szerint az antiszemitizmus miatt. Eszter nem azért titkolta el származását, mert szégyellte volna azt, hanem azért hallgatott felőle, mert már akkor a zsidósággal szemben meglévő előítéletek meghiúsíthatták volna Isten tervének megvalósulását a Babilonban kényszerből tartózkodó zsidók életében. A könyv közepén kiderül, hogy Márdokeus bölcsességét igazolták az események.
A híres király az utolsó napon feleségének átüzent, és kérte, hogy Vásti királynő is vegyen részt a királyi ünnepségen, és mutassa meg dicsőségét, szépségét a népeknek és fejedelmeknek. A királyné azonban a kérést elutasította, ami óriási felzúdulást váltott ki az egész birodalomban. A fejedelmek, tanácsadók és maga a király is úgy látta, hogy a férj tekintélyét helyre kell állítani a házasságban, és demonstrálni kell a feleségek előtt azt, hogy a család vezetője a férfi. Az első rész tulajdonképpen ezt az epizódot tartalmazza.
Ezek után Vástit megfosztották királynői méltóságától, és a birodalomban - mai fogalommal élve - szépségversenyt hirdettek meg, melynek célja az volt, hogy megtalálják azt a leányt, aki olyan tehetséggel, belső és külső szépséggel rendelkezik, amely méltó a királyhoz. A versenyben csak fiatal szüzek vehettek részt, és a király emberei választották ki az egész birodalom legszebbjeit, akiket aztán egy éven keresztül „szépségszalonokban" készítettek fel arra a napra, amikor a király elé járulhattak. A királynak a szép hajadonok közül Eszter tetszett leginkább, aki történetesen zsidó származású volt. És ez a történet lényege.
Eszter viharos sebességgel emelkedett a birodalom hatalmi csúcsaira. Pályafutása elején nagybátyjától azt a tanácsot kapta, hogy tartsa titokban származását, s a zsidó hölgy e tanácsot meg is tartotta: „Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja." (2,10) A huszadik versszakban pedig ezt olvassuk: „És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemezetségét, miképpen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt."
Vajon miért hangsúlyozza ezt a dolgot Eszter életéből két versben is a Szentírás? Véleményem szerint az antiszemitizmus miatt. Eszter nem azért titkolta el származását, mert szégyellte volna azt, hanem azért hallgatott felőle, mert már akkor a zsidósággal szemben meglévő előítéletek meghiúsíthatták volna Isten tervének megvalósulását a Babilonban kényszerből tartózkodó zsidók életében. A könyv közepén kiderül, hogy Márdokeus bölcsességét igazolták az események.
Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.
