Ennek ellenére Bosworth is megjegyzi, hogy ha engedetlenekké válunk Isten felé, megengedheti a betegséget, mint szerető fegyelmezésének eszközét - de mihelyt megtérünk és megvalljuk bűneinket, Ő visszavonja a betegséget. Ez nem ellentétes az eddigiekkel: Istennek nem akarata a betegség, ugyanakkor azonban nem is feltétel nélküli (mint azt már a „szentség mozgalomnál" is láttuk). Miután tehát megvan a szükséges világosságod, helyezd magad „olyan helyre, hogy Istennek ne kelljen önnön erkölcsi törvényét áthágnia ahhoz, hogy téged elérjen, és minden képzeletet felülmúlóan megáldjon" - mondja Bosworth.
Sajnos a modern teológia nagyon kiemelte Isten hatalmát és az embertől való távollétét - ezzel szemben az evangélium együttérzését hangsúlyozza, és az ebbe vetett hit az, ami a gyógyuláshoz szükséges, nem pedig az előbbi!
A gyógyulás első lépése tehát: tudni, hogy Isten Igéje szerint a gyógyulás Isten akarata. A második lépés: rendeznünk kell az igazság alapján Istennel való kapcsolatunkat: „amikor a szívünk nem vádol minket...". A hit mindig magában foglalja az engedelmességet: fel kell ajánlanunk testünket az Ő szolgálatára - Isten csak saját tulajdonát gyógyítja meg. Teljes mértékben engedelmeskednünk kell a Szent Szellem vezetésének. Ki kell vetnünk minden bűnt, önzést, emberi tradíciókat, kétségeket, kétszívűséget. A harmadik lépés csak a hit alkalmazása: miután te léptél, mint a sakkban, - írja Bosworth - várod, hogy Ő is lépjen. Isten csak akkor lép, amikor Rajta a sor. Ha tehát mindent megtettünk, hinnünk kell, és a hitünk szerint cselekedni. A hit sohasem vár látható eredményt, mielőtt hinne - a lélek teljes bizonyosságára van tehát szükség. A tünetek ellenére is hinnünk kell, és már hálaadással menni Isten elébe. Mint Ábrahám, engednünk kell, hogy az Ige teljesen meggyőzzön, és csak az Igével „legyünk elfoglalva" gyógyulásunk tekintetében. A hit a próbát is kiállja: így Ábrahám, miután már látható szinten is elnyerte az ígéretet (Izsákot), hosszú hitbeli várakozás után, képes volt újra megpróbáltatni (lemondani a láthatóról Izsák feláldozásával), így végleg teljessé lett a hite (s ezért visszakapta Izsákot). Ugyanígy, ha Isten látja, hogy gyógyulásodban már jobban biztat fizikai javulásod, mint az Ő Igéje, lehet, hogy kipróbálja hitedet. Az igazi hitnek csak Isten Igéjéhez van köze. Egyáltalán nem szabad kételkednünk (Jakab 1,6-7), azaz minden a gyógyulást tagadó gondolatot el kell vetnünk. A hitetlenség bűn: tehát valld meg Istennek és Ő minden kételkedéstől meg fogja tisztítani az elmédet. Mint Kenneth Hagin, Bosworth is hangsúlyozza, hogy a hit MOST ragadja meg Isten ígéretét, nem a jövőben várja. Nagyon fontos ebben a megvallás is, amelyről szintén hasonlóan tanít, E. Kenyon nyomán.
Mi az oka annak, hogy nemélyek nem gyógyulnak meg, teszi fel a kérdést könyve végén. A hitetlenség, tudatlanság és más olyan okok mellett, amelyek kiküszöböléséről a fentiekben szó volt, hangsúlyozza, hogy Jézus ígéretének beteljesedéséhez: „jelek és csodák fogják követni az Egyházat", nemcsak egyes egyéneknek, hanem az egész Egyháznak - minden tagnak - teljesnek kell lennie Szent Szellemmel. Csak egy ilyen atmoszférában jelenik meg Isten ereje úgy, mint a korai Egyházban, gyógyulásokkal, csodákkal. Ez tehát nem egyeseknek, hanem minden kereszténynek mint papnak felelőssége. A hagyományok és a sikertelenségből kovácsolt teológiák által felépített hitetlenség az a gyülekezetekben, amely akadályozza a gyógyulásokat.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
