Eszter szólalt meg a terem túlsó végéből.
- Gyógyít? Akkor hát gyógyító?
- Nem a megszokott értelemben - felelt Ben Hur. - Nem gyógynövényekkel vagy főzetekkel. Egyszer láttam... éppen elindultunk Jerikóból, és az út szélén két vak ember koldult. Odakiáltottak neki, ő pedig odament hozzájuk, és megérintette a szemüket. És láttak. Csak úgy.
Néma csend támadt a nagy teremben, még a tűz pattogását is lehetett hallani.
- Aztán meggyógyított egy gutaütöttet. Azt mondta neki: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”, és a gutaütött, aki addig remegett, rángatózott, és alig tudott megmozdulni... felállt, és a saját lábán ment el.
- De hogyan segít ez rajtunk? - kérdezte Iras. - A gutaütött nyilván boldog, de mivel járul ez hozzá Róma legyőzéséhez?
Ben Hur felemelte egyik kezét.
- Többször is meggyógyított embereket a legsúlyosabb csapásokból. Vele voltam, amikor ez történt: egy leprás jött oda hozzá Galileában. Mi mind elkergettük volna, de a Názáreti nem engedte. Odament az emberhez. Jártatok már leprások közelében? - kérdezte tőlük. - Micsoda átok! Olyan, mintha a tested saját magát emésztené fel! Az az ember koszos rongyokba volt öltözve, mankóval botorkált; az a fajta koldus volt, aki mellett, ha elhaladunk az úton, szorosan összefogjuk a ruhánkat, hogy véletlenül se érjünk hozzá. A Szentírás is ezt írja elő. De ez a leprás azt mondta - bár alig lehetett hallani a hangját - "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." És a Názáreti kinyújtotta a kezét, megérintette azt az embert és azt mondta: "Tisztulj meg!" És... megtisztult.
Az árnyékban ülő Eszter érezte, hogy Amra keskeny válla megfeszül és az idős szolgáló felegyenesedik.
- Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy leprásokat gyógyított - folytatta Ben Hur. - Egyszer tízen jöttek hozzá egyszerre. Azt mondta nekik, menjenek el a Templomba a paphoz, a megtisztulásért és mire odaérnek, meggyógyulnak. Így is történt. Ekkora hatalma van! Ezek csodák, nem?
Amra valamit motyogott Eszternek, és kiment a teremből, de úgy tűnt, ezt csak Eszter veszi észre.
- Igen -felelt Balthasar elégedett hangon. - Ezek csodák.
- Egyetértek - mondta Szimonidesz. - De ez az erő - mi mást tud még tenni vele?
Ben Hur a kandallótól a szoba túlsó vége felé lépdelt. Szórakozottan rámosolygott Eszterre, majd visszatért az előbbi helyére. - Habozva mondom nektek, mert annyira különösnek hangzik. - Gyors pillantást vetett Irasra. - Képes legyőzni a halált.
Mind felszisszentek az ámulattól, és Balthasar mormogott valamit egy olyan nyelven, amelyet egyikük sem ismert; egy imát vagy valamiféle varázsigét.
- Saját szememmel láttam. Nain közelében a ravatalról támasztott fel egy fiatalembert. A fiatalember anyja ott sírt, a Názáreti pedig megérintette a testet, és így szólt: „Kelj fel!” A holttest pedig felkelt.
- Egyedül Isten ilyen jó! — kiáltott fel Balthasar, és a feje fölé emelte két kezét. — Egyedül Isten képes ilyet tenni!
