Kedves Barátaim!
Amikor szembesülünk a Sátánnak és angyalainak Isten elleni lázadásával – amit a Szentírás leplezett le – szeretnénk felkiáltani: „Na, de Isten nem tudta volna megtenni, hogy azonnal leveri azt a lázadást, és a Sátánt és angyalait a tűz tavába küldi, ahová tartoznak?”
Kétség kívül meg tudta volna tenni ezt Isten, de nem ezt választotta. Kifürkészhetetlen bölcsességében Isten úgy döntött, hogy a saját céljai érdekében használt eszközzé teszi a lázadó Sátánt. Az angol krikettjátékosból misszionáriussá vált C.T. Studd megjegyzése szerint: „Isten majdhogynem többet használta fel a Sátánt, mint bármely más teremtményét.”
Isten velünk kötött egyezségének alapelve, hogy a kapcsolatunk ővele nem biztosított, amíg keresztül nem megyünk bizonyos próbákon, amelyeket ő maga jelölt ki. Ez egyaránt vonatkozik angyalokra és emberekre is. A kipróbálatlan kapcsolatok olyanok, mint a tisztítatlan arany. Elfogadhatatlanok a mennyben.
Ezért mondta Jézus a Laodíkeai keresztényeknek: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, ...” (Jel 3:18) Más szavakkal: „Nem állíthatjátok, hogy az én népem vagytok, amíg nem mentetek át a próbán.” Az ilyen minőségű arany nem olcsó. Meg kell vásárolnunk! Árat kell fizetnünk érte!
Sátán, a megpróbáló
Isten egyik fő eszköze, amit a megpróbálásunkra használ: a Sátán. A Szentírásban kétszer is kísértőnek nevezi. (Mt 4:3; 1Tessz 3:5) Ezt fordíthatjuk a szó szoros értelmében megpróbálónak.
Először is Isten felhasználta a Sátánt, mint megpróbálót, a mennyei angyalok között. Csak azok az angyalok mentek át a teszten, akik visszautasították, hogy a Sátán lázadásához csatlakozzanak. A Szentírás három helyen is azt állítja, hogy Krisztus dicsőségben visszatérésekor és az általa végrehajtott ítélkezésben, szent angyalok fogják kísérni. (Mt 25:31; Mk 8:38; Lk 9:26) Ezek az angyalok különböznek azoktól, akik a Sátán lázadásához csatlakoztak és emiatt elveszítették szentségüket.
Isten az ember megpróbálására is használja a Sátánt. Ez az első emberpárral kezdődött: Ádámmal és Évával. Isten egyetlen, egyszerű, tiltó parancsolattal helyezte el őket a kertben: ne egyenek a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből. A Sátán bejutott a kertbe, és arra kísértette őket, hogy megtegyék az egyetlen dolgot, amit Isten megtiltott. Amikor engedtek ennek a kísértésnek, Isten ítéletet mondott ki mindhármukra. A Sátán eljátszotta a rá kiosztott szerepet, a megpróbálót, de Ádám és Éva belebuktak a próbába. Ezért egyedül ők voltak felelősök.
Még magának Jézusnak az életében is engedélyt kapott a Sátán a megpróbáló szerepének eljátszására. Miután Jézus negyven napon át böjtölt a pusztában, a kísértő (megpróbáló) odament hozzá, és három egymást követő kísértésnek (próbának) vetette alá őt. (Mt 4:1-11) De ahol az első Ádám elbukott, ott az utolsó Ádám győzött. Mindhárom próbán győztesen ment át, és a Sátánnak vissza kellett vonulnia.
Három és fél évvel később a megpróbáló újra engedélyt kapott Jézus ellen. Először is a Sátán belement a karióti Júdásba, és felhasználta arra, hogy elárulja Jézust. (Lk 22:3). Aztán a Sátán gonosz emberek tömegét uszította fel, hogy követeljék Jézus keresztre feszítését. Újra csak átment a teszten Jézus. Önként tette le az életét áldozatul az ember bűneiért.
De ez volt az a pont, amikor Isten kikutathatatlan bölcsessége elérte a csúcspontot. Jézus engesztelő halála a kereszten, valójában eltörölte a Sátán minden követelését a bukott emberrel szemben. A Sátán látszólagos győzelme visszafordíthatatlan vereségének oka lett.
Amikor szembesülünk a Sátánnak és angyalainak Isten elleni lázadásával – amit a Szentírás leplezett le – szeretnénk felkiáltani: „Na, de Isten nem tudta volna megtenni, hogy azonnal leveri azt a lázadást, és a Sátánt és angyalait a tűz tavába küldi, ahová tartoznak?”
Kétség kívül meg tudta volna tenni ezt Isten, de nem ezt választotta. Kifürkészhetetlen bölcsességében Isten úgy döntött, hogy a saját céljai érdekében használt eszközzé teszi a lázadó Sátánt. Az angol krikettjátékosból misszionáriussá vált C.T. Studd megjegyzése szerint: „Isten majdhogynem többet használta fel a Sátánt, mint bármely más teremtményét.”
Isten velünk kötött egyezségének alapelve, hogy a kapcsolatunk ővele nem biztosított, amíg keresztül nem megyünk bizonyos próbákon, amelyeket ő maga jelölt ki. Ez egyaránt vonatkozik angyalokra és emberekre is. A kipróbálatlan kapcsolatok olyanok, mint a tisztítatlan arany. Elfogadhatatlanok a mennyben.
Ezért mondta Jézus a Laodíkeai keresztényeknek: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, ...” (Jel 3:18) Más szavakkal: „Nem állíthatjátok, hogy az én népem vagytok, amíg nem mentetek át a próbán.” Az ilyen minőségű arany nem olcsó. Meg kell vásárolnunk! Árat kell fizetnünk érte!
Sátán, a megpróbáló
Isten egyik fő eszköze, amit a megpróbálásunkra használ: a Sátán. A Szentírásban kétszer is kísértőnek nevezi. (Mt 4:3; 1Tessz 3:5) Ezt fordíthatjuk a szó szoros értelmében megpróbálónak.
Először is Isten felhasználta a Sátánt, mint megpróbálót, a mennyei angyalok között. Csak azok az angyalok mentek át a teszten, akik visszautasították, hogy a Sátán lázadásához csatlakozzanak. A Szentírás három helyen is azt állítja, hogy Krisztus dicsőségben visszatérésekor és az általa végrehajtott ítélkezésben, szent angyalok fogják kísérni. (Mt 25:31; Mk 8:38; Lk 9:26) Ezek az angyalok különböznek azoktól, akik a Sátán lázadásához csatlakoztak és emiatt elveszítették szentségüket.
Isten az ember megpróbálására is használja a Sátánt. Ez az első emberpárral kezdődött: Ádámmal és Évával. Isten egyetlen, egyszerű, tiltó parancsolattal helyezte el őket a kertben: ne egyenek a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből. A Sátán bejutott a kertbe, és arra kísértette őket, hogy megtegyék az egyetlen dolgot, amit Isten megtiltott. Amikor engedtek ennek a kísértésnek, Isten ítéletet mondott ki mindhármukra. A Sátán eljátszotta a rá kiosztott szerepet, a megpróbálót, de Ádám és Éva belebuktak a próbába. Ezért egyedül ők voltak felelősök.
Még magának Jézusnak az életében is engedélyt kapott a Sátán a megpróbáló szerepének eljátszására. Miután Jézus negyven napon át böjtölt a pusztában, a kísértő (megpróbáló) odament hozzá, és három egymást követő kísértésnek (próbának) vetette alá őt. (Mt 4:1-11) De ahol az első Ádám elbukott, ott az utolsó Ádám győzött. Mindhárom próbán győztesen ment át, és a Sátánnak vissza kellett vonulnia.
Három és fél évvel később a megpróbáló újra engedélyt kapott Jézus ellen. Először is a Sátán belement a karióti Júdásba, és felhasználta arra, hogy elárulja Jézust. (Lk 22:3). Aztán a Sátán gonosz emberek tömegét uszította fel, hogy követeljék Jézus keresztre feszítését. Újra csak átment a teszten Jézus. Önként tette le az életét áldozatul az ember bűneiért.
De ez volt az a pont, amikor Isten kikutathatatlan bölcsessége elérte a csúcspontot. Jézus engesztelő halála a kereszten, valójában eltörölte a Sátán minden követelését a bukott emberrel szemben. A Sátán látszólagos győzelme visszafordíthatatlan vereségének oka lett.
Fordította: Marton Katalin
