E célok közül az első közvetlen kapcsolatban van a testi gyógyítás szolgálatával. Maga Jézus adta erre a felhatalmazást földi szolgálatának végén tanítványaihoz intézett búcsúszavaiban. A Márk 16,17-18-ban van feljegyezve az az öt természetfölötti jel, amelyeknek Jézus szavai szerint kísérniük kell az Evangélium hirdetését, s amelyekre a Jézus nevébe vetett hit által minden hívő igényt tarthat. A Jézus által meghatározott öt természetfölötti jel közül az utolsó:
"... Az én nevemben ... betegekre vetik kezeiket, és [azok] meggyógyulnak."
A Biblia itt a Jézus nevében gyakorolt kézrátételt a testi betegségen szenvedők gyógyításának egyik módjaként határozza meg.
Az Újszövetségben továbblapozva, a Jakab 5,14-15-ben egy másik, ettől kissé eltérő utasítást találunk:
"Beteg-é valaki köztetek? Hívja maghoz a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki."
Az itt megfogalmazott utasítás tehát a betegek megkenése olajjal az Úr nevében.
Mindkét idézett rendelkezésre igaz, hogy gyakorlásuk csak akkor lesz hathatós, ha az hittel, az Úr nevében, vagyis Jézus nevében történik. Az olajjal való megkenés esetében ott találjuk a határozott útmutatást, hogy imának kell kísérnie ezt a cselekedetet. Márk evangéliumának a végén, a betegek kézrátétellel történő gyógyításánál az ima nincs külön megemlítve. A legtöbb esetben azonban magától értetődő, hogy a puszta kézrátétel mellett ima is legyen a betegért.
A betegek olajjal való megkenésekor is legtöbbször természetesnek tűnik - sőt, tulajdonképpen ösztönös hogy ugyanakkor kézrátétel is történjen. Így ez a két utasítás lényegében összeolvad, anélkül azonban, hogy ennek mindig szükségszerűen így kellene lennie. Vagyis teljesen igei kézrátétellel szolgálni a beteg felé olajjal való megkenés nélkül. Ugyanígy teljesen igei megkenni őt olajjal kézrátétel nélkül.
Jakab levelének az olajjal történő megkenésre vonatkozó része így kezdődik:
„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit".
Mivel Jakab levele elsősorban hitvalló keresztényeknek (habár zsidó származásúaknak) szól, a köztetek kifejezés főként hívőkre látszik utalni. Ez összecseng a rögtön utána következő paranccsal is: „Hívja magához a gyülekezet véneit." Egy olyan személyre, aki még soha nem vallotta meg a hitét és nem kapcsolódik valamilyen keresztény gyülekezethez, nem vonatkozhat a köztetek szó; egy ilyen ember azonban azt sem tudná, kik azok a gyülekezeti vének, akiket magához kell hívnia. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az olajjal történő megkenés elsősorban azokra vonatkozik, akik már megvallották Krisztusba vetett hitüket, s kapcsolatban állnak valamilyen keresztény gyülekezettel.
Ha így értelmezzük, ez az utasítás két nagy gyakorlati jelentőségű tanulságot is tartalmaz minden hitvalló keresztény számára. Az első: Isten minden beteg kereszténytől azt várja el, hogy gyógyulása érdekében először Őt keresse, éspedig hit által, szellemi módon. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen igeellenes, ha egy beteg keresztény tanácsért vagy segítségért orvoshoz fordul. Az azonban tökéletesen ellentmond az Igének, ha bárki, aki magát kereszténynek vallja, betegségében emberi, orvosi segítséget keres, anélkül, hogy először magától Istentől kérne isteni segítséget a gyülekezet kijelölt vezetőin keresztül.
A magukat kereszténynek vallók nagy többsége manapság automatikusan orvoshoz fordul, ha megbetegszik, anélkül, hogy akár csak eszébe is jutna Istentől vagy a gyülekezet vezetőitől kérni segítséget. Minden keresztény, aki így viselkedik, Istennek az Újszövetségben foglalt rendeléseivel szembeni közvetlen engedetlenséget követ el. Az írás ugyanis egyértelműen, bármiféle feltétel nélkül jelenti ki: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit..." Ennek az igének az alapján minden keresztény, aki megbetegedve orvost hív, anélkül, hogy a gyülekezet véneit (elöljáróit) hívatná, nyílt engedetlenségben vétkes.
Gondolkozzunk el ezen: az ilyen személy végeredményben azt mondja Istennek: 'Isten, nincs rád szükségem. Valójában nem hiszem, hogy tudsz nekem segíteni, vagy meg tudsz gyógyítani. Beérem annyival, hogy elfogadom azt a legjobbnak, amit ember tehet értem, anélkül, hogy Tőled kérnék vezetést vagy segítséget.' Ez a magukat kereszténynek vallók között elterjedt viselkedés az egyik fő oka annak, hogy olyan sokféle betegség is elterjedt közöttük.
A mai keresztények legtöbbje egyszerűen elutasítja Istennek azt a szándékát, hogy meggyógyítsa a testünket, ezzel otthonaik és gyülekezeteik ajtaját bezárják Krisztus, a Gyógyító előtt.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
