2016. augusztus 18., csütörtök

Gyógyítás teológiája ma: Derek Prince 1.

Két gyógyításra vonatkozó utasítást találhatunk az Újszövetségben. Nézzük meg, hogy milyen szerepe van ott... a kézrátételnek. Meg fogjuk látni, hogy az Újszövetség elvei és példái szerint a kézrátétel öt, egymástól világosan megkülönböztethető célt szolgálhat.

E célok közül az első közvetlen kapcsolatban van a testi gyógyítás szolgálatával. Maga Jézus adta erre a felhatalmazást földi szolgálatának végén tanítványaihoz intézett búcsúszavaiban. A Márk 16,17-18-ban van feljegyezve az az öt természetfölötti jel, amelyeknek Jézus szavai szerint kísérniük kell az Evangélium hirdetését, s ame­lyekre a Jézus nevébe vetett hit ál­tal minden hívő igényt tarthat. A Jézus által meghatározott öt termé­szetfölötti jel közül az utolsó:

"... Az én nevemben ... betegekre vetik kezeiket, és [azok] meggyógyul­nak."

A Biblia itt a Jézus nevében gya­korolt kézrátételt a testi betegség­en szenvedők gyógyításának egyik módjaként határozza meg.
Az Újszövetségben továbblapozva, a Jakab 5,14-15-ben egy másik, ettől kissé eltérő utasítást találunk:

"Beteg-é valaki köztetek? Hívja maghoz a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki."

Az itt megfogalmazott utasítás tehát a betegek megkenése olajjal az Úr nevében.
Mindkét idézett rendelkezésre igaz, hogy gyakorlásuk csak akkor lesz hathatós, ha az hittel, az Úr nevében, vagyis Jézus nevében történik. Az olajjal való megkenés esetében ott találjuk a határozott útmutatást, hogy imának kell kísérnie ezt a cselekedetet. Márk evangéliumának a végén, a bete­gek kézrátétellel történő gyógyítá­sánál az ima nincs külön megemlítve. A legtöbb esetben azonban magától értetődő, hogy a puszta kézrátétel mellett ima is legyen a betegért.

A betegek olajjal való megkenésekor is legtöbbször természetesnek tűnik - sőt, tulajdonképpen ösztönös hogy ugyanakkor kézrátétel is történjen. Így ez a két utasítás lényegében összeolvad, anélkül azonban, hogy ennek mindig szükségszerűen így kellene lennie. Vagyis teljesen igei kézrátétellel szolgálni a beteg felé olajjal való megkenés nélkül. Ugyanígy teljesen igei megkenni őt olajjal kézrátétel nélkül.

Jakab levelének az olajjal történő megkenésre vonatkozó része így kezdődik:
„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit".

Mivel Jakab levele elsősorban hitvalló keresztényeknek (habár zsidó származásúaknak) szól, a köztetek kifejezés főként hívőkre látszik utalni. Ez összecseng a rög­tön utána következő paranccsal is: „Hívja magához a gyülekezet véne­it." Egy olyan személyre, aki még soha nem vallotta meg a hitét és nem kapcsolódik valamilyen keresztény gyülekezethez, nem vo­natkozhat a köztetek szó; egy ilyen ember azonban azt sem tudná, kik azok a gyülekezeti vének, akiket magához kell hívnia. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az olajjal történő megkenés elsősorban azokra vonatkozik, akik már megvallották Krisztusba vetett hitüket, s kapcsolatban állnak valamilyen keresztény gyülekezettel.

Ha így értelmezzük, ez az utasí­tás két nagy gyakorlati jelentőségű tanulságot is tartalmaz minden hitvalló keresztény számára. Az el­ső: Isten minden beteg kereszténytől azt várja el, hogy gyógyulása érdekében először Őt keresse, éspedig hit által, szellemi módon. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen igeellenes, ha egy beteg keresztény tanácsért vagy segítségért orvoshoz fordul. Az azonban tökéletesen ellentmond az Igének, ha bárki, aki magát kereszténynek vallja, betegségében emberi, orvosi segítséget keres, anélkül, hogy először magától Istentől kérne isteni segítséget a gyülekezet kijelölt vezetőin keresztül.

A magukat kereszténynek val­lók nagy többsége manapság auto­matikusan orvoshoz fordul, ha megbetegszik, anélkül, hogy akár csak eszébe is jutna Istentől vagy a gyülekezet vezetőitől kérni segítséget. Minden keresztény, aki így viselkedik, Istennek az Újszövet­ségben foglalt rendeléseivel szem­beni közvetlen engedetlenséget követ el. Az írás ugyanis egyértelműen, bármiféle feltétel nélkül je­lenti ki: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit..." Ennek az igének az alapján minden keresztény, aki megbetegedve orvost hív, anélkül, hogy a gyülekezet véneit (elöljáróit) hívatná, nyílt engedetlenségben vétkes.

Gondolkozzunk el ezen: az ilyen személy végeredményben azt mondja Istennek: 'Isten, nincs rád szükségem. Valójában nem hi­szem, hogy tudsz nekem segíteni, vagy meg tudsz gyógyítani. Be­érem annyival, hogy elfogadom azt a legjobbnak, amit ember tehet értem, anélkül, hogy Tőled kérnék vezetést vagy segítséget.' Ez a ma­gukat kereszténynek vallók között elterjedt viselkedés az egyik fő oka annak, hogy olyan sokféle beteg­ség is elterjedt közöttük.

A mai keresztények legtöbbje egyszerűen elutasítja Istennek azt a szándékát, hogy meggyógyítsa a testünket, ezzel otthonaik és gyü­lekezeteik ajtaját bezárják Krisztus, a Gyógyító előtt.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.