Gyógyítás teológiája ma: Derek Prince 3.

Hogyan jön a gyógyulás?

Hogyan következik be a gyó­gyulás a kézrátétel eredményeként?
Az írás nem ad semmilyen pontos vagy részletes választ erre a kérdésre. Jézus csak annyit mondott: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak". Azt a kifejezést hogy 'meggyógyulnak', úgy is lehet fordítani, hogy: 'jól lesznek'.

Jézus szavai alapján tehát két dolog Isten szuverén döntésén alapszik: egyrészt annak pontos módja, ahogyan a gyógyulás meg fog nyilvánulni; másrészt az az időtartam, amíg a gyógyulás folya­mata tart. Közvetlenül párhuzamba állíthatók ezzel Pálnak az 1Korinthus 12,6-ban olvasható szavai: És különbség van a cselekedetekben (avagy működésekben) de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.

A betegekre való kézrátétel esetében is megvan az, amit Pál a működések különbözőségének nevez, vagyis hogy a gyógyulás folyamata nem mindig azonos módon zajlik le. Az egyik esetben a kézrátétel olyan csatorna lehet, amelyen ke­resztül a gyógyítások termé­szetfölötti ajándéka működik. Ilyenkor a kézrátételt végző sze­mély Isten természetfölötti gyógyí­tó erejét közvetíti annak az embernek a testébe, akire a kezét tette, s ez utóbbi személy nagyon gyakran csakugyan érzi is a testében Isten természetfölötti erejét.

Máskor viszont senki semmilyen erőt nem érez, hanem a kézrá­tétel egyszerűen csak puszta hitből és Isten Igéjének való engedelmességből fakadó cselekedet. Ha azon­ban jelen van az igazi hit, meglesz annak következménye, vagyis a gyógyulás is, még ha nem is volt semmilyen drámai vagy természetfölötti élmény.

Krisztus nem határozta meg az időtartamot sem, amely alatt a gyógyulás folyamata lejátszódik.  Néha a gyógyulás abban a szempillantásban tökéletesen megtörténik, amikor a kézrátételt vég­zik. Máskor viszont a gyógyulás csak fokozatosan következik be. Ez utóbbi esetben rendkívül fon­tos, hogy az a személy, aki gyó­gyulásra vágyik, mindaddig foly­tassa hite tevőleges gyakorlását, amíg a gyógyulás folyamata be nem teljesedik.

Meglehetősen gyakran megtör­ténik, hogy egy beteg, aki kézrátétellel végzett szolgálatban részesült, egy bizonyos mértékben megszabadul, de nem nyer teljes gyógyulást. Ennek általában az az oka, hogy a beteg nem folytatta elég hosszú ideig hitének cselekvő gyakorlását ahhoz, hogy a teljes gyógyulás be tudjon következni. Ha az illető hite megszűnik cselekvő hit lenni, ez berekeszti a gyógyulás folyamatát.

Emiatt rendkívül fontos, hogy igei útmutatásban részesüljenek azok, akik kézrátétel által vágyják elnyerni gyógyulásukat, s hogy már előre hallják a figyelmeztetést: ki kell tartaniuk a cselekvő hitben mindaddig, amíg a gyógyulás fo­lyamata be nem teljesedik.
Tapasztalatból győződtem meg arról, hogy minden egyes esetben, amikor igazi hitet gyakorolva végzik Jézus nevében a kézrátételt, a gyógyulás folyamata elkezdődik, úgy, ahogy azt Krisztus megígérte. Ha azonban a beteg személy ezután elveszti hitét, a gyógyulás teljesen elveszhet, vagy a legjobb esetben is bevégzetlenül marad.

Két fő módja van annak, aho­gyan egy beteg személy cselekvő hitet gyakorolhat, miután a gyógyulásáért kézrátételben részesült. Az első az, hogy folyamatosan hálát ad Istennek gyógyulásának már elnyert mértékéért. A másik az Is­ten Igéjének igazságába vetett hit bizonyosságának állhatatos megőrzése - még a negatív tünetek ellenére is.

Ezen a ponton nagyon kényes az egyensúly a hit és a realizmus között. Ha valaki továbbra is tapasztalja a betegség nyilvánvaló tüneteit, még a kézrátétel után is, nem reális azt állítania, hogy a tü­netek már megszűntek, vagy ah­hoz ragaszkodnia, hogy már meg­történt a teljes gyógyulása. Helyesebb elismerni a tüneteket, ám közben Isten Igéjére összpontosíta­ni.
Az ilyen ember például azt mondhatja: „Érzem, hogy még je­len vannak a betegség tünetei, de hiszem, hogy Isten gyógyítása már felszabadult a testemben az Igéjének való engedelmességem által, és bízom, hogy Ő teljességre viszi, amit elkezdett."

Az is tökéletesen indokolt, ha az ilyen személy további imát is kér. Ezrével vannak olyan emberek, akik ilyen igei módon kapták meg a gyógyulást, s ma is élnek, és jól vannak.