A gabona és a liszt a Szentírásban Isten Igéjének jelképe. Az Úr előtt nem kedves illatú az a prédikáció, igetanulmányozás vagy másféle foglalatosság az Ő Szavával, amely nincs elegyítve olajjal. Vegyél a szádba pár marék lisztet csak úgy magában, s megtudod, milyen Igét olvasni, hallgatni vagy prédikálni kenet nélkül!
A második lépés az áldások feltételei között: a hallgatott Ige megtartása. Nem abban az értelemben, hogy megcselekedjük (az csak a megtartás után lehetséges), hanem úgy, hogy a bensőnkben elraktározzuk és megőrizzük. „Te pedig, embernek fia - szól Isten Ezékielhez könyvének 2-3. fejezetében - halld meg, amit én neked szólok! Ne légy pártos, mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, amit én adok neked! És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és íme benne egy könyvtekercs volt (...) És mondá nekem: Embernek fia! Ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset! (...) Felnyitám azért számat, és megetette velem azt a tekercset. És mondá nékem: Embernek fia! Hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! És megevém azt, és lön az én számban, mint az édes méz.”
ISTEN IGÉJE ELSŐSORBAN nem intellektuális valóság, hanem „élet és szellem”, természetfeletti és szellemi dolog (pontosabban nem dolog, inkább „élőlény”). Ezért nem a fejünket, hanem a „hasunkat és a benső részeinket” kell megtöltenünk vele: nem probléma, ha nem értünk belőle mindent pontosan és azonnal, mert az a cél, hogy „jól tartsuk” vele magunkat, állandóan jóllakottak legyünk. Az Ige valódi táplálék: miként a gyomrunkból a fizikai étel, a bensőnkből - szellemünk állandóan működő emésztése folytán - felszívódik, hogy azután, sokszor éppoly öntudatlanul, mint a fizikai táplálékfeldolgozás során, beépüljön lelkünkbe, testünkbe, életünkbe és életvezetésünkbe, és húsunkká, csontunkká, életté s cselekedetté legyen. Hiszen a testté lett Igének, Jézus Krisztusnak tagjai vagyunk! Ezért van, hogy az Igével való ilyetén táplálkozás testünk számára is gyógyulást hoz. De ez csak akkor működik, ha bensőnket valóban „jól tartjuk”, s nem éheztetjük! „Az igaz pedig eszik az Ő kívánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa viszont szűkölködik.”
Elengedhetetlenül szükséges továbbá az egészséges emésztéshez, hogy a kövér és velős eledeleket jóféle - lehetőleg új! - borral öblítsük le, nehogy túlterhelődjön a gyomrunk, vagy a zsíros ételek epeproblémákat („keserűség”) idézzenek elő. Az ilyen egészséges táplálkozás eredménye pedig az lesz, ami Ezékiellel is történt (a héber szöveget követve idézem): „És a Szellem fölemelt és elragadott engem, és elmentem szellemem tüzében, az Úrnak keze pedig rajtam erős volt...” (Ez 3,14) Ebben az esetben teljesedhet be életünkben a 119. zsoltár 9. verse: már nemcsak mi őrizzük az Igét, hanem az Ige is megőriz bennünket. Bensőnk lángra lobban a Szent Szellem tüzében, és erős vezetés alá kerülünk. A Szent Szellemmel, az olajjal teljesen elegyített („csomómentesen” összekevert!) liszt, továbbá a tiszta, erős bor áldása életünket kívülről is áthatolhatatlan pajzzsal veszi körül, s megőriz a bűntől; miközben bensőnket teljesen lefoglalja az „emésztés”: Isten gondolatai nagy örömöt fakasztva bennünk érdektelenné teszik a minket körülvevő világ és a bűnök csábítási kísérleteit, s nem esik nehezünkre megtenni az Úr parancsolatait. „Mert akik a testi természetben vannak, a test dolgaival törődnek, akik pedig a Szellemben, a Szellem dolgaival.”
Forrás: Hit Infó IV/8.
