Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. Jakab 1:2-7
Ebben a részben Jakab arról beszél, hogyan reagáljunk a különböző próbákra és kísértésekre, amik nap mint nap érnek bennünket. Szerinte ezek a dolgok kitartóvá, türelmessé és állhatatossá. Be kell engednünk a próbákat és nehézségeket az életünkbe, hogy ott alapos munkát végezzenek, hiszen ezáltal sokkal erősebbek, jobbak leszünk, mint előtte voltunk.
Aztán arra az esetre is ad tanácsot, ha valakinek nincs elegendő bölcsessége és nem tudja, mit is kellene tenni a próbák és nehézségek közepette. Mit is javasol Jakab az ilyen embereknek? Álmatlanul, nyugtalanul forgolódjanak ágyukban egész éjszaka, a problémájukon rágódva? Vagy rohanjanak a szomszédba vagy a barátaikhoz tanácsért?
Nem, Jakab csak annyit mond: „kérje Istentől”.
Az első és legfontosabb dolog, amit tennünk kell nem az, hogy aggodalmaskodjunk és nyugtalankodjunk, vagy másokhoz szaladgáljunk, inkább kérjünk.
A második szintén nagyon lényeges pont: kitől kérünk? Istentől, „aki mindenkinek készségesen ad”. Ilyen a természete. Szemrehányás nélkül ad. Számomra ez egy fantasztikus hír!
A harmadik, szintén nem elhanyagolható szempont: hogyan kérünk? „Hittel”. Miért kell egy adakozó Istentől hittel kérni? Azért, mert…hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsidó 11:6)
A negyedik pont: hittel kérni, kételkedés nélkül. Döntsd el, miben hiszel, és ahhoz ragaszkodj.
Jakab szerint Isten mindenkinek bőkezűen és készségesen ad, szemrehányás és ítélkezés nélkül. Tehát ha Hozzá fordulunk segítségért, nem fordul el tőlünk csak azért, mert egyszer elkövettünk valamilyen hibát. Ha nem kapjuk meg, amit kérünk, az nem azért van, mert nem érdemeljük meg, hanem azért, mert nem hittel kértük vagy bizonytalanok vagyunk.
Tehát Jakab szerint milyen Istenünk van?
Egy adakozó Isten.
Hogyan ad?
„Bőkezűen és készségesen”
Kinek ad?
„Mindenkinek”
Milyen az adakozáshoz való hozzáállása?
„Szemrehányás és ítélkezés nélküli”
A Jakab 1:5-ben a következőket olvashatjuk:
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
A ’szemrehányás’ szó azt jelenti „leteremteni valakit, korholni valakit”. Tehát a fenti mondatot a következőképpen fogalmazhatnánk át: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen adja, anélkül, hogy a korábban elkövetett hibákért leteremtené vagy korholná, mert Ő segíteni akar, még akkor is ha nem a megfelelő módon cselekedtél meg mindent”.
Mint korábban már említettem, az emberek nagy része csak akkor engedi, hogy Isten segítsen nekik, ha úgy gondolják, kiérdemelték a segítséget. Ez tudom, hogy így van, hiszen életem egy korábbi szakaszában én is átéltem ezt. Hosszú éveken keresztül csak akkor fogadtam el Isten segítségét, amikor úgy éreztem, rászolgáltam, mert sok jót cselekedtem. Ez a fajta gondolkodásmód egyáltalán nem vezet el a kegyelemhez és a hálaadáshoz. Ha úgy érezzük, megérdemeljük azt, amit kapunk, akkor az már nem ajándék, hanem jutalom vagy „fizetség a szolgálatainkért”. Kapni valamit, amit nem érdemlünk meg, és kapni valamit, amire rászolgáltunk: hát ez a különbség a kegyelem és a cselekedetek között.
Ez az oka annak, amiért Isten nem engedi, hogy tökéletesek legyünk földi életünk alatt. Ha azok lennénk, többé nem függnénk Tőle. Nem lenne többé szükség a kegyelemre és az irgalomra.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ezentúl nem kell a tökéletességre törekednünk: csak annyit jelent, hogy ezt az állapotot addig nem fogjuk elérni, amíg el nem jön értünk és haza nem visz bennünket. Mindig szükségünk van Istenre és az Ő kegyelmére az életünkben, amiért hálával és magasztalással tartozunk Neki.
Fordította: Berényi Irén
