Vannak keresztények akik Jób könyvét ki akarnák tépni a Bibliájukból
Némely hívők nem tudják elfogadni a tényt, hogy Jób egy igazságos, szent, Isten által szeretett ember volt, aki borzasztó szerencsétlenségeket szenvedett. Azoknak a keresztényeknek csak azt mondom: Lehetetlen számunkra megérteni mi az igazi hit hacsak nem nézünk Jób bajaira és azt mondjuk, "Isten egy bizonyos célból megengedte, hogy azok a bajok megtörténjenek Jóbbal."
Igen, Isten megengedte hogy Jób elveszítse gyermekeit. Megengedte egészsége, tulajdona és jó híre elvesztését. Megszégyenült barátai által és előtt. Még saját felesége is csúfolta. Teste pedig borzasztó, fájdalmas sebekkel volt telve.
Ez az ember kibírhatatlan fájdalommal és szomorú szívvel élt. Csak nézd meg õt életének romjain: Elhagyatva érezve magát, fájdalommal összetörve, az egek pedig látszólag nem válaszoltak imáira. Jób álmatlan, sötét éjszakákat töltött el, és borzasztó fájdalmas nappalokat. Fájdalma olyan nagy volt, hogy kérte az Urat, vegye el életét. Mégis, mindezeken keresztül Isten szerette őt. Ténylegesen Isten szemében sosem volt kedveltebb, mint a megpróbáltatások közepette.
Jób legrémesebb órájában az Úr egy életet megváltoztató felismerést adott neki Magáról. Személyesen vezette ki Jóbot a pusztából. És Jób rettenthetetlen hittel emelkedett ki, vallva, " Ha meg is öl engem, mégis bízom benne!" (Fordítás a King James Bibliából, Jób 13:15)
Ezzel ellenkezőleg némely hívő keserűen és haraggal jön elő a pusztából. Megpróbáltatásuk kételkedőkké, keményekké, vigasztalhatatlanokká teszi őket és Istent megvetik. " És szól Sion: elhagyott az Úr engem és rólam elfelejtkezett az Úr!" (Ézsaiás 49:14)
Láttam szenvedő keresztényeket teljesen az Úr ellen fordulni, akit egyszer szerettek. Azzal vádolják Istent, hogy elhagyta őket bajukban. És ők is abbahagyják az imádkozást. A Bibliát félre teszik és nem járnak többé templomba. Ahelyett rémes haragot és neheztelést éreznek Isten iránt.
Ismertem egy pásztort aki elvesztette hitét, mert egy családtagja meghalt. Ez az ember azt hitte, hogy az õ hite megvédte minden szerencsétlenségtől, amikor pedig tragédia ütött be ez teljesen feldúlta, és teljes mértékben Isten ellen fordult. Barátai meg voltak döbbenve, hogy mennyire megkeményedett a szíve. Azt mondta nekik, ""nem is akarom hallani Jézus nevét még megemlíteni sem."
Tragikusan, némely hívő a pusztában hal meg. Ez történt Izraellel is. Kivéve a hívő Józsuét és Kálebet, az egész generáció - egy nép amelyet az Úr csodálatos módon kiszabadított Egyiptomból - elveszett a borzasztó kietlen pusztában. Meghaltak kétséggel telve, fájdalomban és kínban. Miért? Mert nem akartak Isten esküdt szavában bízni, hogy megtartja őket a bajokban.
Az Úr megígérte nekik, "Ne rettegjetek és ne féljetek... az Úr a ti Istenetek aki előttetek megy Ő hadakozik értetek...az Úr a te Istened úgy hordozott téged amiképpen hordozza az ember az ő fiát...Aki előttetek jár vala az úton, hogy szemeljen ki néktek ahol táborozzatok...hogy megmutassa néktek az utat amelyen járjatok."(V Mózes 1:29-33)
Mégis olvasd el, hogy mi történt ezzel a megkeményedett nemzedékkel: "Az idő pedig melyet eljáránk... 38 esztendő amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzettsége a táborból amint megesküdt vala az Isten."(2:14-15) Isten várt amíg a legutolsó is meghalt mielőtt beszélt megint Izráellel: "És lõn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztultak, kihalván a nép közül. Így szóla az Úr..." (2:16-17)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
