Istenünk nemcsak, hogy szereti népét, de mindegyikünkben gyönyörködik. Élvezete van bennünk és fenntartásunk, megmentésünk gyönyörködteti Őt. Ilyen szülői élvezetet látok feleségemben. Gwen, akármikor egyik unokánk felhív telefonon, fénylik az örömtől mint egy kivilágított karácsonyfa. Senki sem képes elvenni a telefont tőle. Még ha azt mondanám is, hogy az Elnök az ajtónknál áll, csak elkergetne engem és folytatná a beszélgetést.
Hogyan tudnám az én mennyei Atyámat azzal vádolni, hogy kevésbé szeret engem, mint ahogyan én szeretem gyermekeimet? Időnként gyermekeim csalódást okoztak tetteikkel tanításom ellenére. De egyszer sem vontam el szeretetem tőlük és élvezetem bennük. Ha pedig ilyen kitartó szeretetem van nekem, habár nem vagyok tökéletes, mennyivel inkább a mi mennyei Atyánk törődik velünk gyermekeivel?
Ezért találom ezt a jelenetet érthetetlennek Izrael kémjeit illetően. Isten újra és újra bebizonyította szeretetét irántuk, mégis minden alkalommal visszautasították azt. Végül Józsué és Kaleb fel állt és így kiáltott, "Ha az Úrnak kedve telik bennünk akkor bevisz minket arra a földre és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld." (IV. Mózes 14:8) Micsoda egyszerű de erőteljes kijelentés. Mondván, "Istenünk szeret és élvezetét találja bennünk. És minden óriást le fog győzni, mert élvezettel teszi azt értünk. Ezért nem szabad, hogy az akadályokat nézzük. Az Úr nagy szeretetére kell fordítani tekintetünket."
A Szentíráson keresztül olvashatjuk, hogy az Úr kedvesei vagyunk: "...kedvesek pedig ő nála akik az ő útjukban tökéletesek." (Példabeszédek 11:20) "...az igazak könyörgése pedig kedves néki." (15:8) "Megszabadított engem az én ellenségeimtől...akik hatalmasabbak voltak nálamnál...de az Úr volt az én támaszom, és kivitt engem tágas helyre: kiragadt engem, mert kedvét leli bennem." (Zsoltárok 18-20)
Ebben az utolsó versben fedezzük fel a nagy igazságot amit Izrael nem ismert fel: " ...kiragadt engem, mert kedvét leli bennem." Mindegy, hogy milyen erős az ellenségem- mindegy hogy milyen pusztító a megpróbáltatásom vagy milyen reménytelennek tűnik minden- Istenünk meg fog szabadítani minket. Miért? Mert kedvét leli bennünk.!
Isten bőségesen világossá tette Izraelnek, hogy szereti őket. Ezért kérhette népét: "Miért szólsz ekként Izrael: Elrejtettet az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?"(Ézsaiás 40:27) Azt mondá, "Hogyan tudod mondani, hogy nem látom megpróbáltatásod? Hogyan képzeled, hogy nem találom kedvem benned? Kedveltem Jóbot, az én szolgámat még a szörnyű bajain keresztül is. És még most is kedves vagy előttem a nehéz körülményeid közt is. "
Abszolút fontos, hogy higgyük - gyorsan, erősen, ma -, hogy Isten szeret minket és kedvesek vagyunk előtte. Akkor képesek leszünk elfogadni, hogy életünk minden körülménye idővel Atyánk szerető akaratának bebizonyul a számunkra. Ki fogunk kerülni a pusztából Jézus szerető karján és örömöt fog kihozni gyászunkból.
Kedves szentek, ne nézzetek a növekedő számlákra és ne nézzetek a bizonytalan jövőre. A ti részetek az, hogy bízzatok a szerető Atyátokban és az Õ szövetségének ígéreteiben és ismerjétek fel irántatok lévő nagy szeretetét. Ezáltal lesztek győzedelmesek, mert Ő fenntart titeket szerető karjaiban."
Dicsőség az Ő Szent Nevének!
