Reinhard Bonnke - Gyógyulás 4.

Az ajándék

Térjünk rá most a gyógyítások ajándékaira! A gyógyítás ajándéka nem szerepel a Bibliában. Ennek ellenére jól használható kifejezés, bár sajnos eléggé kisajátították a spiritualista gyógyítók, metapszichikusok, New Age-esek és a hozzájuk hasonlók. A keresztények azonban már jóval e modern „gyógyító járvány" (ahogy valaki elnevezte) kitörése előtt használták.

Pál mindig többes számban használja: „gyógyítások ajándékai". Háromszor fordul elő: az 1Korintus 12,9-ben 28-ban és 30-ban. Ezek az ajándékok embereken keresztül nyilvánulnak meg olyanformán, hogy a gyógyítások sáfáraként szolgáló személyen keresztül sok gyógyulás adatik át a szükségben lévők és szenvedők számára. Ha ezt szem előtt tartva olvassuk el az idevágó verset, valahogy így kell értenünk: „Másnak pedig gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása [adatik]" vagy hétköznapibb kifejezéssel, „a gyógyítások ajándékainak ajándéka". Nem az a megbízatásunk, hogy kivétel nélkül mindenkit meggyógyítsunk, hanem kizárólag akinél és ahogyan a Szent Szellem megnyilvánul.

A gyógyulást jelentő szavak

Vizsgáljuk most meg, hogy a Biblia eredeti szövegében milyen kifejezések jelölik a gyógyulást! Az 1Korintus 12,9-ben található szó fizikai gyógyulásokat jelent (iama/iaomai). A bibliai szöveg néhány metaforisztikus alkalmazástól eltekintve semmi másra nem használja ezt a szót. Ez a fizikai vagy orvosi értelemben vett gyógyulás bevett kifejezése. Legtöbbször Lukács, „a szeretett orvos" használja: 17-szer.

Két további görög szó, a szódzó és a diaszódzó együtt 97-szer fordul elő, és az angol King James fordítás úgy adja vissza őket, mint „gyógyítani". A legpontosabb fordítása talán az lenne, hogy „éppé vagy egésszé tenni" - mind szellemi, mind fizikai értelemben, ahogy a Márk 6:56-ban is olvassuk: „És valahányan csak megértintették őt, éppé lettek" (az angol Amplified Version fordítása).
A szódzó szót a görögök egészségük felől érdeklődő barátaiknak írt válaszleveleikben használták.

Alapvető tény, hogy emberek lévén, nem csupán test, hanem szellem is vagyunk. A kettő szétválaszthatatlanul kapcsolódik egybe, úgyhogy gyakran nem is lehet megmondani, hogy egy bizonyos dolog a test vagy a szellem jellemzője-e. Nem szabad mellékesen kezelnünk a Biblia tanítását erről az egybekapcsolódásról, hiszen ez a Szentírás kijelentésének magvát képezi, az üdvösség egész tárgykörét is beleértve. A megváltás áldásai oszthatatlanok, és minden olyan teológiai megközelítés, mely ezeket testi, illetve szellemi jellegűekként csoportosítja, szükségképpen mesterséges.

Erről a korai egyházatyák is így vélekedtek. Irenéusz, aki annak a Polükarposznak volt tanítványa, aki még személyesen ismerte János apostolt, a következőt jelenti ki "Az eretnekségek ellen" című munkájában: „A test megváltható". Jusztinosz, aki 165-ben halt vértanúhalált, kijelentette, hogy Isten az egész embert üdvözíti, nemcsak egy részét, nemcsak a lelkét, hanem a testét is.