A szeretet azonban sokak számára csak néhány betű, egy szó, amely nem sokat mond. Sok száz embert megkérdeztem már, hallották-e valaha apjuktól vagy anyjuktól, hogy „Szeretlek, fiam!" vagy „Szeretlek, lányom!" Nagyon sokan azt válaszolják: nem.
Erre valaki azt mondhatja: „Az igaz, hogy apám ilyet soha nem mondott, nem tudta, hogyan fejezze ki az ilyen dolgokat. Mégis tudom, hogy szeretett, mert mindig volt mit ennünk és volt hol laknunk." Igen, lehet, hogy apád anyagilag gondoskodott rólad, neked azonban ennél többre lett volna szükséged. Az elméddel talán meg tudod ezt magyarázni, de az érzelmi életed számára mégsem volt meg a szerető, törődő, gondviselő, ellátást biztosító, biztonságot nyújtó apa. Ez mély vákuumot hagy maga után. Ha a szülők érzelmileg nagyobb hatást gyakorolnának gyermekeikre, nagyobb szilárdságot, bátorítást nyújtanának nekik, az emberek sokkal inkább tudnának Isten szeretetére reagálni. Milyen csodálatos Isten és mennyire törődik velünk! Ennek a kijelentésnek mélyen be kell hatolnia a személyiségünk legbenső részébe.
Sokszor annyira szeretnénk Isten emberei lenni, hogy elmulasztjuk megtanulni, hogyan legyünk Isten gyermekei. Az embernek igenis vannak érzelmi szükségletei, és fontos, hogy szeretetben részesüljünk. Az érzelmeinket is a Teremtőnk helyezte belénk. Neki is vannak érzelmei, mi pedig az ő képmására teremtettünk, ő is érzelem-dúsan akar szeretni minket, és azt kívánja, hogy mi is így szeressük őt: teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből (Mt 22,37).
Szerelmes menyasszony
Csodálatos történetet olvasunk az lMózes 24-ben Ábrahám szolgájáról, Eliézerről, aki elment, hogy feleséget szerezzen Izsáknak, Ábrahám fiának. Ez a történet egyúttal allegorikus kép arról, ahogy a Szent Szellem eljött a világba, hogy menyasszonyt találjon Jézus számára.
Eliézer Ábrahám őshazájába, Mezopotámiába utazott, ahol felkereste urának fivérét. Odaérve arra kérte Istent, mutassa meg azt a lányt, akit ő Izsák számára kiválasztott. Rebeka éppen akkor jött a kúthoz vödrével a vállán. Eliézer néhány korty vizet kért tőle, hogy szomját csillapíthassa. Rebeka pedig nemcsak adott neki, hanem fölajánlotta, hogy a tevéit is megitatja.
Elgondolkoztam azon, vajon mennyi vizet iszik meg tíz szomjas teve egy hosszú, fárasztó sivatagi út végén? Felhívtam az állatkertet, ahol felvilágosítottak, hogy egy szomjas teve akár százhúsz liter vizet is képes benyelni egy álló helyében. Ha ezt beszorozzuk tízzel, az már 1200 liter víz! Rebeka igencsak keményen dolgozhatott! Eliézer teljesen meglepődött, sőt megdöbbent ezen. Rebekának azonban pontosan olyan szeretetteljes, szolgáló szíve volt, amilyet ő keresett.
Eliézer a családdal is megismerkedett, majd föltette a kérdést: Eljönne-e vele Rebeka, hogy gazdája fiának felesége legyen? Ez az ajánlat ilyesmit jelentett: „Hagyj itt mindent, változtasd meg az egész életvezetésedet, felejtsd el minden eddigi tervedet! Hajnalban indulj útnak, és légy a felesége valakinek, akit még soha nem láttál! Igen, erről van szó! Megteszed?"
Elképesztően hangzik, de ne felejtsük el: a keresztény hit pontosan ebben áll. A Szent Szellem voltaképpen ezzel a kérdéssel fordul hozzánk: „Hajlandó vagy mindent félretenni azért, hogy az én Uram Fiának menyasszonya lehess?"
Ha igent mondasz, értékes ajándékok várnak rád, de a másik oldalon ott a hosszú tevegelés is, vissza Izrael földjére. A legtöbbünk most valahol útközben jár.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
