Reinhard Bonnke - Gyógyulás 3.

A gyógyulások Isten országának jelei

A most következő téma tanulmányozásánál a lehető leg­gondosabb körültekintésre van szükségünk. Jóllehet a csodák valóban alátámasztják az evangéliumot, mégsem ez a jelek és csodák fő oka. Nagy tévedés azt feltételezni, hogy Isten azért gyógyítja meg a betegeket, hogy valamit bebizonyítson vagy igazoljon. Ha tényleg ez volna a cél, akkor a gyógyulás elmaradása pontosan ellenkező hatást érne el, és nagymértékben rontaná a kereszténység hite­lét. Semmit nem igazol, és semmit nem cáfol azonban, ha egy beteg beteg marad!

Ez a téveszme részben abból az iskolából származik, melynek tanítása szerint a gyógyulások csak átmeneti jelleggel, a hit kellő megszilárdulása idejéig adattak. Közelebbről megvizsgálva ez egy megdöbbentő és botrányos feltételezés. Csakugyan ilyen volna Isten? A betegeket nem azért gyógyítja meg, hogy segítsen rajtuk, hanem önös érdekekből? A szenvedő embereket Isten csak megfelelő eszközként használta volna - hogy bemutasson néhány csodát rajtuk, míg a kereszténység kellőképpen be nem indul - mint valami öngyújtókat, hogy aztán ne is foglalkozzon velük többé? Ezt hívják szeretetnek? Vagy talán inkább szívtelenségnek?!

Mint korábban már rámutattunk, Pál az 1Korintus 12-ben az Egyházról szóló tanításával összefüggésben beszél a karizmákról. Ez azt jelenti, hogy az ajándékok az Egyház alapvető ismertetőjegyei. A leghalványabb célzást sem látjuk arra nézve, hogy amit Isten kezdetben maga épített be az Egyházba, azt később ki akarná venni. A gyógyítás az eredetileg kinyilatkoztatott igazságnak egyértelműen része volt. A tanítványok a gyógyító Krisztust prédikálták, és Máté, Márk, Lukács, valamint János, az evangéliumok szerzői is így jelentik ki Őt. Hogy veszi magának valaki a bátorságot, hogy olyan Krisztust prédikáljon, aki nem gyógyít - s közben a négy evangéliumra hivatkozzon?

Ha Isten tényleg nem akarta volna, hogy a kegyelemnek ez a formája a mai időkben is megnyilvánuljon, különös, hogy ennek legcsekélyebb nyomát sem találjuk a Szentírás olvasása közben. Olyan állítást pedig végképp nem találunk, ami egyértelműen erre engedne következtetni. Épp ellenkezőleg, minden idevonatkozó igehely azt fogalmazza meg, hogy Krisztus soha nem változik, és tovább folytatja az elkezdett munkát.

Jézus azért küldte ki a tanítványokat, hogy Isten országát hirdessék A gyógyítás csodái az ebből az or­szágból származó erő bizonyítékát jelentették. Hol van azonban Isten országa enélkül a bizonyíték nélkül? Az Egyház évszázadokon keresztül híjával volt az erő meg­nyilvánulásainak. Az Isten országa utáni sóvárgást felváltotta az egyház földi tekintélyének kiépítése, és Isten országa helyett a római pápának királyok és országok fölött megvalósuló elnyomása jött el. Ez lett többek között Szent Ágoston: Az Isten városa című írásának következménye. A csodák tagadásával, amit liberális teológusok, de még evangéliumi keresztények is sokan megtettek és megtesznek a mai napig is, az egész evangélium karaktere megváltozik. A csodáktól megfosztott evangélium egy elszellemiesített, a földi életben teljesen hatástalán vallássá redukálódik. Akik így gondolkodnak, előbb-utóbb szembe kell nézniük azzal, hogy valamiképpen mégiscsak érvényt kéne szerezni az eredeti, mennyből származó tanításnak, hiszen azt a vak is látja, hogy jelenleg az emberiség többségének életében nem sok nyomot tud hagyni a vallás. Az igazi evangélium helyt­állóságát azonban senkinek nem kell bizonygatnia - az önmagáért beszél. A péknek sosem kell bizonygatnia, hogy az üzlete „helytálló". Az evangélium az élet kenyere, életet és gyógyulást ad elmének, testnek és léleknek - csak prédikáld, és előbb vagy utóbb látható nyomokat fog hagyni a világon!

Isten országa bemutatkozott a földön, és ezt a gyógyulások igazolták; ha ez nem így folytatódik, honnan lehet tudni, hogy még ugyanazt az evangéliumot hirdetjük? Az evangélium saját magáról tesz tanúbizonyságot az őt követő jelek állal. Gyógyulás nélkül meg van fosztva önmaga hitelesítésének legerőteljesebb elemétől. A gyógyulás nem valami leszerelhető függelék vagy tartozék, hanem az evangélium szerves része.

Valóban Krisztust prédikáljuk? Igen? Akkor azt is figyeljük meg, hogy Máté szerint ahová csak Jézus ment, ahol csak megfordult, mindig meggyógyította a betegeket! A gyógyítás rendszeres szokásai közé tartozott. Péter is arról tanúskodik, hogy a gyógyítás azok közé a jó cselekedetek közé tartozott, melyek végrehajtására Jézus széjjeljárt. Ez az a Jézus, akit hirdetnünk kell!