Ez az utazás tehát nem egy vasárnapi piknik, hanem jól szimbolizálja Krisztus Testének földi életét: hosszú, fárasztó tevegelés a sivatagon át oda, ahol Jézus vár ránk. Ez az út Őhozzá visz. A Szent Szellem az, aki elhívott és megajándékozott, és mindezt azért, hogy Ura Fiának menyasszonya légy. Az egész történet tehát egy romantikus, bensőséges kapcsolatról szól.
Akiről beszélünk, Ő az univerzum Királya, a világ legcsodálatosabb személye, a legkedvesebb, a legszelídebb Isten Báránya, Ő azonban Júda oroszlánja is egyben, minden idők legerősebb és legkeményebb embere, aki nagyon szeret bennünket.
A szeretet birodalmának építése
Egy nap éppen azon elmélkedtem, hogy mennyire szeretem Jézust, amikor így szóltam: „Jézus, nagyszerű Teérted élni a földön, de már alig várom, hogy személyesen lássalak. Szeretnék már belenézni a szemedbe, amely olyan, mint a tűzláng. Amikor majd találkozunk, szeretnék legalább huszonnégy órát veled tölteni, hogy minden kérdésemet föltehessem, amelyekre még nem kaptam választ."
Majd megkérdeztem, mit fog Ő csinálni, amikor találkozunk. Így válaszolt: „Megmosom a lábadat." Ez a válasz teljesen kiütött; erre nem számítottam! Vagy két óra hosszat nem bírtam magamhoz térni. Csak sírtam és sírtam és sírtam, majd megkérdeztem tőle: „Miféle király vagy Te? Te, aki az egész univerzumot a kezedben tartod, s mégis olyan szeretetteljes és gondoskodó módon viszonyulsz hozzánk, hogy képes vagy számon tartani a hajunk szálát, és képes vagy megmosni a tanítványaid lábát? Uram, kész vagyok! Elkaptál; megfogtál! Akarlak! Örökre Tiéd vagyok! Soha többé nem fogok kételkedni benned!"
Végül megértettem, hogy számára az egyik legfontosabb dolog: szeretni minket. Az emberek rendszerint úgy gondolják, hogy Isten országában a legfontosabb dolog az elveszett lelkeket megnyerni. Nem azt állítom, hogy ez nem fontos. Az én szívemben is ott lobog ez az égő szenvedély, de rájöttem; nem ez a legfontosabb. Isten országában az a legfontosabb, hogy szerető kapcsolatot építsünk ki az Úrral, hogy megismerjük Immánuelt: a velünk lakozó Istent. A bennünk lakozó Krisztus a dicsőség reménysége (Kol 1,27). Az embertársaink szeretete csak ezután jön.
A szeretetnek ezt a birodalmát a Szent Szellem építi. A Szent Szellem mostani beavatkozásának fő célja a keresztények megújítása, felfrissítése, hogy ráébredjenek: milyen csodálatos, szerető Megváltónk van. A második legfontosabb cél, hogy megtanuljuk szeretni embertársainkat: azaz hirdessük nekik az evangéliumot.
Amikor Isten szeretete eltölti a szívedet, nincs olyan magas hegy, nincs olyan széles óceán, nincs olyan mély völgy, amin ne mennél keresztül Őérte. Semmi más nem képes úgy felindítani az embert az Úr szolgálatára, mint ez a szeretet. így már nem is annyira neki, mint vele munkálkodunk a világ nemzeteinek elérésében.
Teljes szívemből azt ajánlom az olvasónak, tegyen félre minden erőlködést, szerepjátszást és mindent, amit azért tesz, hogy Isten elismerését elnyerje - és forduljon őszintén Őhozzá. Mondjuk neki: „Uram, én ilyen vagyok itt belül. Ez a színtiszta igazság. Kész vagyok ezt bevallani neked és magamnak is. Ez itt belül teljes csőd. Kétségbeesetten vágyom rá, hogy tudjam: szeretsz engem. Kétségbeesett szükségem van rá, hogy újra betölts Szent Szellemmel. Nem akarok túljárni az eszeden és senki másén sem. Őszintén akarom csinálni, és szeretnék betelni a Te Szellemeddel. Belefáradtam abba, hogy a Te Országodat saját erőfeszítéseimmel próbáljam lehozni a földre (Mt 6,10). Mostantól csak azt akarom csinálni, amit Tőled látok (Jn 5,19). Csak azt akarom mondani, Atyám, amit tőled hallok (Jn 12,49)."
Szeretnék azzal az imával imádkozni kedves olvasóimért, amelyet Pál apostol imádkozott. Egyeseknek talán ebben a percben új megvilágításba kerül az egész, és ráébrednek, hogy lehetséges megismerni - igazán megismerni - Isten felénk irányuló mérhetetlen szeretetét.
„Azért imádkozom, hogy a szeretetben meggyökerezve és stabilizálódva erőt nyerjetek ahhoz, hogy a többi szentekkel együtt megragadhassátok, milyen széles és hosszú és magas és mély a Krisztus szeretete, és hogy megismerjétek ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet, hogy beteljesedjetek Isten egész teljességének mértékéig." (E13,18-19 - az angol fordítás alapján)
Egy nap éppen azon elmélkedtem, hogy mennyire szeretem Jézust, amikor így szóltam: „Jézus, nagyszerű Teérted élni a földön, de már alig várom, hogy személyesen lássalak. Szeretnék már belenézni a szemedbe, amely olyan, mint a tűzláng. Amikor majd találkozunk, szeretnék legalább huszonnégy órát veled tölteni, hogy minden kérdésemet föltehessem, amelyekre még nem kaptam választ."
Majd megkérdeztem, mit fog Ő csinálni, amikor találkozunk. Így válaszolt: „Megmosom a lábadat." Ez a válasz teljesen kiütött; erre nem számítottam! Vagy két óra hosszat nem bírtam magamhoz térni. Csak sírtam és sírtam és sírtam, majd megkérdeztem tőle: „Miféle király vagy Te? Te, aki az egész univerzumot a kezedben tartod, s mégis olyan szeretetteljes és gondoskodó módon viszonyulsz hozzánk, hogy képes vagy számon tartani a hajunk szálát, és képes vagy megmosni a tanítványaid lábát? Uram, kész vagyok! Elkaptál; megfogtál! Akarlak! Örökre Tiéd vagyok! Soha többé nem fogok kételkedni benned!"
Végül megértettem, hogy számára az egyik legfontosabb dolog: szeretni minket. Az emberek rendszerint úgy gondolják, hogy Isten országában a legfontosabb dolog az elveszett lelkeket megnyerni. Nem azt állítom, hogy ez nem fontos. Az én szívemben is ott lobog ez az égő szenvedély, de rájöttem; nem ez a legfontosabb. Isten országában az a legfontosabb, hogy szerető kapcsolatot építsünk ki az Úrral, hogy megismerjük Immánuelt: a velünk lakozó Istent. A bennünk lakozó Krisztus a dicsőség reménysége (Kol 1,27). Az embertársaink szeretete csak ezután jön.
A szeretetnek ezt a birodalmát a Szent Szellem építi. A Szent Szellem mostani beavatkozásának fő célja a keresztények megújítása, felfrissítése, hogy ráébredjenek: milyen csodálatos, szerető Megváltónk van. A második legfontosabb cél, hogy megtanuljuk szeretni embertársainkat: azaz hirdessük nekik az evangéliumot.
Amikor Isten szeretete eltölti a szívedet, nincs olyan magas hegy, nincs olyan széles óceán, nincs olyan mély völgy, amin ne mennél keresztül Őérte. Semmi más nem képes úgy felindítani az embert az Úr szolgálatára, mint ez a szeretet. így már nem is annyira neki, mint vele munkálkodunk a világ nemzeteinek elérésében.
Teljes szívemből azt ajánlom az olvasónak, tegyen félre minden erőlködést, szerepjátszást és mindent, amit azért tesz, hogy Isten elismerését elnyerje - és forduljon őszintén Őhozzá. Mondjuk neki: „Uram, én ilyen vagyok itt belül. Ez a színtiszta igazság. Kész vagyok ezt bevallani neked és magamnak is. Ez itt belül teljes csőd. Kétségbeesetten vágyom rá, hogy tudjam: szeretsz engem. Kétségbeesett szükségem van rá, hogy újra betölts Szent Szellemmel. Nem akarok túljárni az eszeden és senki másén sem. Őszintén akarom csinálni, és szeretnék betelni a Te Szellemeddel. Belefáradtam abba, hogy a Te Országodat saját erőfeszítéseimmel próbáljam lehozni a földre (Mt 6,10). Mostantól csak azt akarom csinálni, amit Tőled látok (Jn 5,19). Csak azt akarom mondani, Atyám, amit tőled hallok (Jn 12,49)."
Szeretnék azzal az imával imádkozni kedves olvasóimért, amelyet Pál apostol imádkozott. Egyeseknek talán ebben a percben új megvilágításba kerül az egész, és ráébrednek, hogy lehetséges megismerni - igazán megismerni - Isten felénk irányuló mérhetetlen szeretetét.
„Azért imádkozom, hogy a szeretetben meggyökerezve és stabilizálódva erőt nyerjetek ahhoz, hogy a többi szentekkel együtt megragadhassátok, milyen széles és hosszú és magas és mély a Krisztus szeretete, és hogy megismerjétek ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet, hogy beteljesedjetek Isten egész teljességének mértékéig." (E13,18-19 - az angol fordítás alapján)
