Ahogyan a mellvas védi a szívünket, úgy védi a sisak az elménket – gondolkodásmódunkat. Az elme az a terület, ahol a keresztények leggyakrabban vannak támadásnak kitéve. Az elménkben gyakran folyamatos háború zajlik. A Sátán arra törekszik, hogy olyan gondolatokkal férkőzzön be elménkbe, ami összezavar bennünket vagy nyugtalanít minket, vagy valamilyen más módon tesz minket hatástalanná a vele vívott háborúnkban.
Isten engem sokat tanított ezen a területen. Amikor először is újjászülettem, folyamatos támadás alatt volt az elmém a depresszió és az elkedvetlenedés miatt. Láttam, hogy valamilyen hatékony védelemre van szükségem ezen a területen. Amikor elolvastam Pál listáját az Efeszosziaknak írt levél 6:13-18-ban, felfedeztem, hogy az üdvösség sisakja az, amire nekem szükségem van. De aztán azt mondtam magamnak: „Tudom, hogy meg vagyok váltva. Vajon ez azt jelenti, hogy már rajtam van az üdvösség sisakja, vagy ez valami olyan dolog, amire a megváltás után is szükségem van?”
Ahogyan ezen töprengtem, észrevettem, hogy az efeszoszi keresztények, akinek Pál ezt a levelet írta, már meg vannak váltva. Mégis, Pál arra utasítja őket, hogy vegyék fel az üdvösség sisakját. Világos tehát, hogy nekem is ugyanezt kell tennem. De mi lehet ez az üdvösség sisakja, ami az elmém védelmére lehet?
Szerencsére, olyan Bibliát használtam, amelynek margóján ott voltak a keresztutalások. Az efeszoszi levél 6:17-hez tartozó utalás a Tesszalonikaiaknak írt első levél 5:8 volt: „...és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” Ez az ige forradalmasította a gondolkodásmódomat. Mivel a rosszat váró borúlátás volt a problémám, erre a jót váró reménység volt a logikus megoldás.
Odaszántam magam arra, hogy kikeressek – és sok esetben memorizáljak – olyan igeszakaszokat, amelyek erős alapot, folyamatos reménységet biztosítanak számomra. Mára az elmém hatékony védelem alatt áll.
Isten engem sokat tanított ezen a területen. Amikor először is újjászülettem, folyamatos támadás alatt volt az elmém a depresszió és az elkedvetlenedés miatt. Láttam, hogy valamilyen hatékony védelemre van szükségem ezen a területen. Amikor elolvastam Pál listáját az Efeszosziaknak írt levél 6:13-18-ban, felfedeztem, hogy az üdvösség sisakja az, amire nekem szükségem van. De aztán azt mondtam magamnak: „Tudom, hogy meg vagyok váltva. Vajon ez azt jelenti, hogy már rajtam van az üdvösség sisakja, vagy ez valami olyan dolog, amire a megváltás után is szükségem van?”
Ahogyan ezen töprengtem, észrevettem, hogy az efeszoszi keresztények, akinek Pál ezt a levelet írta, már meg vannak váltva. Mégis, Pál arra utasítja őket, hogy vegyék fel az üdvösség sisakját. Világos tehát, hogy nekem is ugyanezt kell tennem. De mi lehet ez az üdvösség sisakja, ami az elmém védelmére lehet?
Szerencsére, olyan Bibliát használtam, amelynek margóján ott voltak a keresztutalások. Az efeszoszi levél 6:17-hez tartozó utalás a Tesszalonikaiaknak írt első levél 5:8 volt: „...és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” Ez az ige forradalmasította a gondolkodásmódomat. Mivel a rosszat váró borúlátás volt a problémám, erre a jót váró reménység volt a logikus megoldás.
Odaszántam magam arra, hogy kikeressek – és sok esetben memorizáljak – olyan igeszakaszokat, amelyek erős alapot, folyamatos reménységet biztosítanak számomra. Mára az elmém hatékony védelem alatt áll.
*****
Egészen eddig a pontig a felszerelés minden általunk vizsgált darabját kizárólag – vagy elsődlegesen – védelmezési vagy védekezési célokra alkalmazták. Csupán ennél a pontnál fordul Pál a támadó fegyverek felé. Ennek logikai és praktikus oka van: amennyiben támadni próbálunk mielőtt biztosítva lenne a védelmünk, akkor felkészületlenek vagyunk az ellenség visszacsapására és valószínűleg áldozattá válunk. Ez az egyik fő oka, amiért néhány keresztény megsérül és áldozattá válik.
Egészen eddig a pontig a felszerelés minden általunk vizsgált darabját kizárólag – vagy elsődlegesen – védelmezési vagy védekezési célokra alkalmazták. Csupán ennél a pontnál fordul Pál a támadó fegyverek felé. Ennek logikai és praktikus oka van: amennyiben támadni próbálunk mielőtt biztosítva lenne a védelmünk, akkor felkészületlenek vagyunk az ellenség visszacsapására és valószínűleg áldozattá válunk. Ez az egyik fő oka, amiért néhány keresztény megsérül és áldozattá válik.
Most pedig lássuk a két hátralévő fegyvert.
6. A Szellem kardja (17. vers), ami Isten igéje.
Ez a kard egyaránt használható támadásra és védelemre, de elsődlegesen támadó fegyver. Valaki azt mondta, „Legjobb védekezés a támadás” – és ez gyakran igaz a szellemi valóságban.
Az a kifejezés, amit itt igének fordítanak, a rhéma, amit rendszerint úgy magyaráznak: a szó, amit kimondtak. Nem a polcunkon vagy akár az éjjeliszekrényünkön lévő Biblia az, ami hatékony. Csak amikor a szánkba vesszük a Szentírást, és bátran hirdetjük ajkainkkal, akkor válik éles, kétélű karddá.
Figyeljük meg azt is, hogy ez a „[Szent] Szellem kardja.” Szánkba vehetjük Isten igéjét, de csak akkor éri el teljes hatékonyságát, amikor bennünk van a Szent Szellem, aki valójában forgatja azt.
Arról, hogy miként használjuk a Szellem kardját, a tökéletes mintát Jézus pusztai kísértése idején a Sátánnal történt találkozása nyújtott. Háromszor közeledett a Sátán kísértéssel Jézushoz, és Jézus mindannyiszor ugyanazzal a kifejezéssel verte vissza: „Meg van írva.” (Mt 4:4,7,10) Jézus nem más fegyvert használt, mint a rhémát – az Úr kimondott igéjét. Isten minden keresztény számára elérhetővé tette ugyanezt a fegyvert.
Fontos, mindemellett, hogy két dolgot észben tartsunk. Először is, Jézus már be volt töltve Szent Szellemmel. (Lk 4:1) A Szent Szellem volt az Jézusban, aki vezette őt a kard használatakor.
Másodszor, Jézus – mint minden zsidó fiú akkoriban – hosszú szakaszokat memorizált a Szentírásból. Amikor a Sátán megtámadta, nem kellett a konkordanciát tanulmányoznia, vagy könyvtárba mennie. Már eltárolta a fejében a Szentírást. Bizonyos, hogy nekünk ma éppen úgy kell tennünk, ahogyan Jézus tette.
Az a kifejezés, amit itt igének fordítanak, a rhéma, amit rendszerint úgy magyaráznak: a szó, amit kimondtak. Nem a polcunkon vagy akár az éjjeliszekrényünkön lévő Biblia az, ami hatékony. Csak amikor a szánkba vesszük a Szentírást, és bátran hirdetjük ajkainkkal, akkor válik éles, kétélű karddá.
Figyeljük meg azt is, hogy ez a „[Szent] Szellem kardja.” Szánkba vehetjük Isten igéjét, de csak akkor éri el teljes hatékonyságát, amikor bennünk van a Szent Szellem, aki valójában forgatja azt.
Arról, hogy miként használjuk a Szellem kardját, a tökéletes mintát Jézus pusztai kísértése idején a Sátánnal történt találkozása nyújtott. Háromszor közeledett a Sátán kísértéssel Jézushoz, és Jézus mindannyiszor ugyanazzal a kifejezéssel verte vissza: „Meg van írva.” (Mt 4:4,7,10) Jézus nem más fegyvert használt, mint a rhémát – az Úr kimondott igéjét. Isten minden keresztény számára elérhetővé tette ugyanezt a fegyvert.
Fontos, mindemellett, hogy két dolgot észben tartsunk. Először is, Jézus már be volt töltve Szent Szellemmel. (Lk 4:1) A Szent Szellem volt az Jézusban, aki vezette őt a kard használatakor.
Másodszor, Jézus – mint minden zsidó fiú akkoriban – hosszú szakaszokat memorizált a Szentírásból. Amikor a Sátán megtámadta, nem kellett a konkordanciát tanulmányoznia, vagy könyvtárba mennie. Már eltárolta a fejében a Szentírást. Bizonyos, hogy nekünk ma éppen úgy kell tennünk, ahogyan Jézus tette.
Fordította: Marton Katalin
