2016. augusztus 8., hétfő

David Wilkerson - Miért akarsz bűnben élni? 4.

2. Minél hosszabb ideig fogsz bűnödben élni, annál inkább abban a veszélyben vagy, hogy szíved megkeményedik.

“Vigyázzatok atyámfiai, hogy ne legyen közületek senkiben hitetlen, gonosz szív, amely az élő Istentől elszakad; hanem intsétek egymást minden nap, míg tart a “ma”, hogy a bűn csalárdsága közületek senkit meg ne keményítsen.” (Zsidókhoz írt levél 3:12-13)

Talán volt olyan idő mikor rettegtél amint hallottad Isten igéjét. Ellágyultál mikor egy kemény-tűzforró prédikációt hallottál és tudtad, hogy ez különösen a te számodra van. Volt füled a Szellem hangjára. De egy ideje most már flörtölsz, valami rejtett vággyal játszol, lelkedben forgatod. És most, mert a bűn végül megcsalt, végig tudsz hallgatni egy prédikációt akármilyen felkent is az, anélkül, hogy megmozdítaná szíved.

Ha Isten iránt való félelmed lenne, gyorsan felfedeznéd azt a szívedben, hogy lassan “keménnyé” váltál. Felfedeznéd, hogy minden nappal, amit bűnben töltesz, közelebb jutsz öntudatod “megégéséhez.” De ehelyett bűnöd napról napra kevésbé lesz nyilvánvaló. Hamarosan teljesen vakon egy hamis békében élsz. És végül is bűnöd át fog terjedni más területekre, azokon a határokon túl, amit először kijelöltél és mint egy áradat, mindenféle gonosz tettre fog készíteni.

Láttam közelről a borzalmakat egy istenfélő emberben, ki a szívének megkeményítését megengedte. Ez az ember egy lelkész barátom volt, aki egy nagy gyülekezetet vezérelt. Isten hatalmasan megáldotta ezt az embert, fel volt kenve a Szent Szellem tüzével és erejével. De a lelkész egy rejtett szexuális bűnnel élt. Egy idő múltán egyre inkább kedvelte és végül is házasságtörésben találták. Isten irgalmas volt ehhez az emberhez, Istenfélő gyülekezeti vezetők megfegyelmezték a pásztort és idővel rendbe jött, visszatért a lelkészi hivatásához. Akármikor ez az érzéki vágy felütötte fejét benne a Szent Szellem hűségesen figyelmeztette őt. De ez az ember soha sem vette bűnét komolyan, soha nem hajtotta szívét a Szellem hangjára.

Én ott voltam azon az estén, mikor megint le lett leplezve. Öt nő vallotta be, hogy kapcsolatuk volt vele, percekkel (!) a prédikálás előtt.

Egyik barátom, később kérdezte a pásztort, “Hogyan lehet, hogy öntudatod ezt meg tudta engedni? Hogyan lehetett kapcsolatod egy nővel és azután a szószékről Isten Szent Igéjét szándékoztad prédikálni?” A pásztor nevetve válaszolt, “Jó színésznek kell lenni.”

Nos, ez egy kemény szív. Semmi sem mozdította meg ezt az embert. Olyan kőszívű lett, hogy miután házasság törésben kéjelgett, kinyitotta a Bibliát és az evangéliumot prédikálta anélkül hogy még halvány bűnösséget is érzett volna.

3. Ha folytatod a bűnben élést, Isten botjával fogsz szembe állni.

A zsoltáros a következőket írja Isten egyik legfőbb Szövetségi Ígéretéről: “És az Ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolataimat: akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket és vereségekkel az ő álnokságukat; de az én kegyelmemet nem vonom meg tőle és az én hűséges voltomban nem hazudom.” (Zsoltárok 89:3o-34)

Örömmel olvassuk ezt a csodálatos Újszövetségi Igét. Isten megígéri, hogy soha nem fogja elvenni felőlünk az Ő szerető kedvességét, akármilyen messze is esünk. De sok hívő könnyedén átlép a komoly figyelmeztetésen ebben a versben: Ha elpártolunk Isten törvényeitől és megtagadjuk parancsolatait, elkövetett bűneink miatt az Ő Isteni botjával fog jönni.

Ezt az Igét semmiképpen nem lehet meglágyítani. Isten tisztán kijelenti, “Ha folytatod életed bűnben, szigorúan fogok erre válaszolni. Megbocsátok neked, de bűnödön bosszút fogok állni és fogod érezni az ütéseket a hátadon.”

A Biblia azt mondja, hogy akit az Úr szeret azokat megdorgálja. Ezt az igazságot illusztrálja Dávid élete. Gondold el, hogyan bánt Isten ezzel az emberrel, aki egy hűséges szolgája volt és Isten kedvességét élvezte. Életének egyik pontján Dávid borzasztó bűnbe esett, bizonygatva magát, hogy minden rendben van, hónapokig titkolta bűnét. Végül is Isten mondta, “Elég” és prófétáját küldte el, hogy hozza nyilvánosságra Dávid bűnét. Náthán egy analógiát használt, hogy Dávid minden kifogását ledöntse, míg végül is a király belátta; “Vétkeztem az Úr ellen - bűnös vagyok”!

De az nem elég, ha csak belátjuk, hogy bűnösök vagyunk. Isten nemcsak felderítette Dávid bűnét, hanem ugyancsak megverte szolgáját nehéz Isteni bottal. Tudjuk azt, hogy Isten mindig szeretettel használja botját, de Dávid élete tisztán mutatja, hogy Isten botját nem szabad könnyedén venni. Az ütések sebei fájdalmasak és gyötrők. És gyakran a bot nemcsak minket büntet, de szeretteinket is és azokat, akik közel vannak hozzánk.

Fontold meg mi volt Dávid bűnének eredménye azokon, akik körülötte éltek: Betsábé gyermeke, aki házasságtörésen keresztül született, meghalt. Ezer és ezer Izraelita katona halt meg mivel Izrael nevetségessé vált az ellenség szemében. És ha ez nem volt elég gyötrelem, Dávid végtelenül szenvedett bűne miatt: elvesztette Izrael trónját lázadozó fiának, Absalomnak. Ennek hadserege üldözte őt mint egy vadat. Kellett, hogy meneküljön fiától, akit szeretett. És féktelenül sírt, mikor Absalomot legyilkolták.

Dávid tudta, hogy mindezt el lehetett volna kerülni. Minden fájdalmas esemény egy gyötrelmes emlékeztetője volt annak, hogy mindez a bűn következménye. Kifejezte ezt a végtelen fájdalmát a Zsoltárokban, írta, hogy lelke egy állandó kínban volt, hogy le volt törve zavartságban, hogy ágya egy könnyek ágya volt. Gyötrelmében kiáltott fel: “Istenem miért hagytál el engem?” És félelmében sírt: “Szent Szellem, a te lelkedet ne vedd el tőlem.”

Isten ítélő botja Dávidot a józanság határára hozta. És amint látni fogod a következőkben, ugyancsak közel hozta őt a sírhoz.