Az Atya szeretete
A legtöbb ember meglehetősen tartózkodó a szeretet és a közelség ilyen mértékével szemben. Sokan nagyon kényelmetlenül érezik magukat, amikor intim közösségről kezdünk prédikálni, és nem tudják, mit kezdjenek vele. Azt mondják: „Na, hagyjuk ezt a szirupos szöveget! Halljuk inkább az evangéliumot!"
Az egészben az a legfurcsább, hogy ez az evangélium. Bárki meggyőződhet erről a János 3,16-ban.
''Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Én nem ismerek senkit, aki odaadná a fiát valaki másért. Egyedül Ábrahám mutatkozott erre hajlandónak, Isten azonban ténylegesen meg is tette. Isten, az Atya ennyire szeretett minket, ennyire szeretett engem, ennyire szeretett téged.
Vajon miért nem értettem meg ezt oly sok éven át, miért nem láttam, milyen elképesztő módon szeret az Atya? Mindig valahogy úgy gondoltam, hogy „Jézus, az rendben van, de Istennel vigyázni kell, mert neki soha nem tudunk tetszeni A kezében ott egy lista azokról a dolgokról, amelyeket meg akar beszélni velem. Mérges rám, mert nem jobban csináltam, vagy nem eleget csináltam." Az Atvától mindig absztrakt teológiai fogalmakban gondolkodtam. Elvileg tudtam, hogy Isten a szeretet, a szívem mégis nyersnek és követelődzőnek képzelte el Őt.
Az Atya azonban éppen olyan, mint Jézus. Hát nem ezt mondta a Fiú?
„Aki engem látott, látta az Atyát." (Jn 14,9)
Jézus tehát azt állította: „Az Atya és én egyformák vagyunk; egyek vagyunk. Egyforma a szívünk, egyformán érzünk, ugyanaz a Szellem van bennünk; ha engem láttál és engem szeretsz, az Atyát is szeretni fogod."
Az emberek az összejöveteleken minden este arról tesznek bizonyságot, hogy Isten meglátogatta őket a Szent Szellem ereje által és személyes kijelentést adott nekik arról, hogy szereti őket - gyakran látomások, álmok vagy próféciák által. Ezt mondják: „Most már egészen biztosan tudom, hogy a mennyei Atyám valóban szeret engem." A Jóel 2,28 a szemük előtt teljesedik be.
A Washington állam Bellevue nevű városából származó Virginia Smith, az ottani City Church pásztorának felesége a gyülekezetünkben éppen a születésnapján került újra szoros ismeretségbe a Atya szeretetével. Egyik segédpásztorunk, Ian Ross megkérte Virginiát hogy tegye a kezét a szívére. Ezt követően egy imát mondott el a megtört szívéért: a rossz apakép okozta sérülésekből való belső gyógyulásért. Ian biztosította Virginiát arról, hogy Isten teljesen elfogadta őt, és soha nem veti el. Elmondta neki, hogy Isten így ahogy van, tökéletesen szereti, és semmi olyat nem tud tenni, ami Istent még nagyobb szeretetre indíthatná. Virginia későbbi leveléből megtudtuk:
„Az akkor elhangzottakból semmi nem volt számomra új; sőt évek óta tanítottam már ezekről az igazságokról női összejöveteleken. Ami ezt az Istennel való találkozást mégis fordulóponttá tette az életemben, az az volt, hogy ez az információ most átkerült az elmémből a szellemembe. Hirtelen megéreztem Isten szeretetét és teljes elfogadását: annyira, hogy akaratomon kívül a székemen ülve előrehajoltam és valahonnan mélyről, a személyiségem legbensőbb részéből sírni kezdtem. A könnyeim azonban nem a bűnbánat vagy az önsajnálat könnyei voltak, hanem az öröm és a hála kiáltásai, hogy Isten ilyen teljes módon tud szeretni engem."
Miközben Virginia sírt, a dicséretcsoport két tagja odajött és énekelt fölötte, az egyik hegedűsünk pedig kísérte őket. A testvérnőt teljesen „lebénította" Istennek az a kenete, amely az imádás és a szeretet gyűrűjéből áradt felé.
„Soha életemben nem tapasztaltam ilyen erőt és gyógyulást. Végül arra kellett kérnem Istent hogy hagyja abba, mivel a fizikai testem képtelen volt tovább elviselni a szeretetnek ezt a túláradását. Teljesen átláttam mennyire esendő vagyok Isten színe előtt, és hogy mennyire keveset tudok a Szent Szellemből befogadni. Teljesen kimerülve térdre hulltam, majd a földre zuhantam. Erős vágyat éreztem arra, hogy megalázzam magam és megpihenjek az Ő jelenlétében. Mikor hozzátok mentem, nagyon éheztem rá, hogy Jézust közelibb módon ismerhessem meg, és úgy jöttem el onnan, hogy túlcsordulásig tele voltam Isten jóságával és szeretetével."
Tisztában vagyunk vele, mekkora egy ilyen megtapasztalás jelentősége? Mindent megváltoztat! Nagy örömmel adjuk át ugyanis életünk vezetését egy olyan Atyának, aki ennyire mélyen képes szeretni. Egy ilyen kijelentés egy szempillantás alatt keresztülhúzza az ellenség minden számítását, és lerombolja mindazt, amit oly kitartóan igyekezett az életünkben fölépíteni: az olyan elképzeléseket, hogy minket még Isten sem képes szeretni, vagy hogy az Atya Isten nem is igazán szeret. Ahogy a hazugságra fény derül, azonnal elpárolog. Erre csak a Szent Szellem képes. Ő jelenti ki Isten szeretetét a szívünkbe.
A Szent Szellem hív minket, és mindent elkövet, hogy megnyerje a szívünket. Rendszerint nem erőszakos, csak hív. Bekopog a szívünk ajtaján és így szól: „Szeretnél-e te is részesedni a legjobb dologból, amit az emberiség valaha is kapott? Akarsz-e a szeretet Országának polgára lenni, része egy olyan társadalomnak, ahol mindenki szeret mindenkit, a Királyt is beleértve?"
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
