Derek Prince - A varázslás 1.

A varázslás alapvetően az uralkodás ereje

Az angol nyelv általában három szót használ a sátáni erők különböző megnyil­vánulásainak a leírására: varázslás, jövendőmondás és boszorkányság.

Az az erő, amely rabul ejt, amely ellenőrzés alatt tart, s személyes uralkodáson keresztül valósul meg. S hadd mondjam meg rögtön az elején, hogy soha nem Isten akara­ta, hogy egy személy elnyomja a másikat. Minden ilyen esetben, a mögötte lévő erő: gonosz! Soha nem Isten akarata, hogy a férj uralkodjék a feleségén, a feleség a fér­jén, a szülők a gyermekeken vagy a szolgáló testvérek a gyülekezeten. Ahányszor ez megtörténik, a mö­götte lévő erő mindig gonosz! Na­gyon gyakran valóságos varázslás. Nincs mód ezúttal különösebb rész­letezésre, de a szellemi egészen más mint a lelki. A testi vagy lelki em­ber nem tudja felfogni Isten Szelle­mének dolgait.

Jakab 3,14 Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, ami felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. (Néhány fordításban: földi, lelki és démoni.) 

Tehát ez "lecsúszás" a földi szintre, majd onnan a lelki szintre, végül az utolsó fokozat: a démoni. S amikor valaki elhatározza, hogy a saját akaraterejével rávesz egy másik embert valamire, akkor lelki erőt használ, s ezzel könnyen megnyitja magát a démoni erőknek.

Azt kell mondanom, hogy sok ima lelki. Az ima nem eszköze annak, hogy rávegyük Istent arra, amit akarunk. Amely ima ilyen alapra épül, az lelki. Annak sem eszköze az ima, hogy másokkal végeztessük cl azt, amire vágyunk.

A motiváció ebben az cselben is lelki, vagyis ezek olyan imák, amelyekben nincs Isten Szellemének a vezetése. Ellenkezőleg, lenyomó erő van bennük: lelki, földi, ördögi. 

Amikor egy személy (rendszerint nő) szellemi helyett csak lelki, és elhatározza, hogy másokat a maga uralkodása alá von, akkor varázsol.
Kétféle varázsló van: az egyik tudja, hogy az, s az is akar lenni; ő a Sátán erejét használja. Sok ilyet láttam Új-Zélandban. (Néhányan meg is szabadultak.) A másik bizonyos szempontból veszélyesebb, mert ő maga sem tudja, hogy varázsló, s nem tudják róla mások sem. 

A múltkoriban valaki megkérdezte tőlem:
- Vannak-e pünkösdista varázslónők?
- Igen - válaszoltam neki - sőt vannak karizmatikus varázslónők is.
Mi a különbség? Az, hogy a pünkösdi varázslónők a pünkösdi gyülekezetekben próbálják irányítani a pásztort és a gyülekezetet, a karizmatikus varázslónők pedig otthoni imakörökben uralkodnak, és általában a férjük is ott van.
Néhány pillanatig hallgatott, majd azt mondta: Akkor most már tudom, hogy az a személy, aki nálunk van, karizmatikus varázslónő.

Ez talán furcsának tűnik, de én a legalapvetőbb élményről beszélek, amit megtapasztaltam. Néhány példát is elmondok. Egyszer egy összejövetelen tartottam előadást, és Isten megnyitotta a szememet egy olyan dologban, amiről nem prédikáltam még. Arról kezdtem el beszélni, hogy mennyi asszony uralkodik a férjén, a családján - tulajdonképpen akaratán kívül. Megpróbál minden­kit az uralma alá hajtani. Rámutattam, hogy az ilyen otthonokban a férfi nem tudja elfoglalni azt a helyet, amit Istentől kapott. Lehet sikeres az üzleti életben, a munkahelyén, de soha nem lesz teljesen kifejlett szellemi ember, mégpedig azért nem, mert állandó nyomás alatt él otthon, s ez a feleségétől jön. A benne lévő varázslástól. Rámutattam, hogy ez általában lázadást okoz a gyermekekben, s széttöri az otthont.

Forrás: Új Exodus, 1989.