Lukács 16,13 „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Fennmaradt egy történet Joseph Schneerson rabbiról, aki az orosz kommunizmus korai időszakában a haszidizmus egyik vezetője volt. A hitéért üldözött rabbi hosszú időt töltött börtönben. 1927-ben egy reggel, miközben éppen egy leningrádi zsinagógában imádkozott, a titkos rendőrség rárontott és letartóztatta. Elvitték a rendőrségre, ahol kényszerrel próbálták rávenni, hogy fejezze be vallási tevékenységét. Ő azonban nem volt erre hajlandó.
A vallató tiszt pisztolyt szegezett a fejéhez, és így szólt: „Ez a kis játékszer sok embert rávett már, hogy meggondolja magát.” Schneerson rabbi így válaszolt: „Ez a kis játékszer csak azokat képes megfélemlíteni, akiknek sok istenük van, de csak egy világuk. Nekem egy Istenem, de két világom van, ezért nem ijedek meg ettől a játékszertől.”
A „két világ”, vagyis a kétféle királyság témája gyakran felbukkan Jézus tanításában. Az ebben a fejezetben olvasható történetek éles határvonalat húznak a két világ közé. „Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos” – mondja Jézus, amikor az első történetet magyarázza (1–15. vers).
Az igazi hősök
A második történet, amely a gazdag emberről és Lázárról, a koldusról szól, a két világ közötti értékrendbeli különbséget emeli ki. A gazdag ember bőségben él a földön, de nem törődik az örök élettel, ezért halála után pokolra kerül. Eközben az éhhalál küszöbén élő koldus, akinek az élete az evilági mérce szerint teljes kudarc, örök jutalmat nyer.
Ezek a történetek olyan hallgatóság előtt hangzottak el, amelynek hagyománya tele van gazdag patriarchákkal, erős királyokkal és győzedelmes hősökkel. Jézus azt a fordított értékrendet hangsúlyozza, amely Isten országát jellemzi. Azoknak, akik kevéssé számítanak ebben a világban (a szegények, az üldözöttek – a Lázárhoz hasonlók) Isten előtt nagy megbecsülésben lehet részük. Jézus úgy mutatja be a láthatatlan világot, mint azt a helyet, ahová érdemes befektetni a jövő érdekében, és ahol érdemes kincseket gyűjteni az eljövendő életre. Jézus kérdése élesen szembeállítja a két világot: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16,26).