2016. január 18., hétfő

Derek Prince - A varázslás 4.

Don Basham könyvében, amely­nek a címe: Szabadíts meg a go­nosztól, van egy történet egy személyről. Mind a ketten szolgáltunk feléje, mert fokozatos volt a szaba­dulása. Vasárnapi iskolákban is pré­dikált, de igazán mégsem tudta ol­vasni a Bibliát; évekig nem tudta él­vezni. Egy nap Don Basham egy szállodában prédikált, s a szolgálat közepén valami olyan történt ennek az asszonynak az elméjében, mint egy villanás, s azt mondta:
- Asztaltáncoltatás, asztaltáncol­tatás.
Nem tudott a helyén maradni. Felkelt, kirohant a mosdóba, és ki­hányt valamit, ami már majdnem megfojtotta. Abban a pillanatban szabadult meg az asztaltáncoltatás kötelékéből, amelybe még az édes­apja vitte bele. Attól kezdve már könnyen tudta szeretni a férjét, gyermekeit, tudott örvendezni a megváltásban, s tudta élvezni a Bibliát is. Az akadályt el­mozdították.

Az okkultizmus mindig akadályt állít a keresztény élet élvezésébe.
Például az emberek együtt van­nak, imádják Istent, s amikor már majdnem megérintik Őt, hirtelen valami korlát keletkezik. Sokan mások is úgy vélekednek, hogy ez az ok­kultizmussal van összefüggésben.

Emlékszem egy katolikus hátterű emberre. Egyszer odajött hozzám (tanult, művelt személy), beszélget­tem vele, s megkérdeztem:
- Meg vagy keresztelve Szent Szellem?
-Igen, de...
Már tudom, mit jelent ez. Az "igen, de" azt jelenti, hogy nem szól nyelveken.
- Szeretnéd, hogy szólj nyelve­ken? - kérdeztem.
- Igen - válaszolta -, de valaho­gyan nem tudom megtenni.
- Nem voltál jósnőnél? - faggat­tam tovább.
- De voltam, 15 éves koromban, de az csak tréfa volt! Nem gondol­tam komolyan.
- De mégis elmentél - mondtam. - S megtagadtad már?
- Nyíltan nem. 
Akkor elmondattam vele a meg­tagadás imáját, s a végén, ahogy el­választotta magát ettől a bűntől, rátettem a kezemet és ő folyékonyan beszélni kezdett egy ismeretlen nyelven. Az akadályt elmozdítot­tuk. Ilyen sötét, láthatatlan erők hát­ráltatják sok ember életében a Biblia tanulmányozását, az imaéletet és még sok mindent.

Elimás az evangélium prédikáto­rai és a politikai hatalmat gyakorló tiszttartó közé állt. Dicsőség Isten­nek azért, ami történt: Saul, aki Pál is, megtelvén Szent Szellemmel - vegyétek észre a Szent Szellem hű­ségét, ahogy a konfliktus pillanatá­ban feltöltötte Pált erővel a helyzet megoldásához! - azt mondta a má­gusnak, annak az okkultista hamis prófétának (s most figyeljétek meg Isten Igéjének nyelvezetét, men­nyire erős!):
"Oh minden álnoksággal és min­den gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége!..."

Nagyon erőteljes nyelv, de igaz minden ilyen személyre. Tele van­nak álnoksággal és gonoszsággal, az ördög gyermekei, és minden igaz­ságnak ellenségei. Én nem szeretnék ebbe a kategóriába tartozni!
Ezután azt mondja Pál:

"Íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. S azonnal homály és sötétség szállt reá és kerengve keresett ve­zetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodván az Úrnak tudományán."

Tehát a tiszttartó elcsodálkozva hitt a páli tanításoknak. Ilyen körül­mények között más is hitt volna! Szükség van sok ilyen tanításra!

Apostolok Cselekedetei 16,16.  Pál és Sílás Filippiben csatlako­zott a nők imacsoportjához, s a Sátán itt is tett valamit. Don Bashamnak nagyon jó üzenete van erről, ezt szeretném elmondani.

Apostolok Cselekedtei 16,16. Lett pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben a jövendőmondásnak a szelleme volt, ki az ő urai­nak nagy hasznot hajtott jövendőmondásával.

Az Újszövetség görög szövege szerint a python szelleme volt ben­ne. A python óriáskígyót jelent, ami nem méreggel öli meg áldozatát, hanem köréje csavarodik, és összeroppantja a testét. A rabszolgalányban ez a python-szellem volt, azaz a jövendőmondás szelleme. S ha abban a városban az emberek elvesztettek valamit, az a lány megmondta, hogy hol van. A Sátánnak van természetfölötti is­merete, s azt ő elérhetővé teszi szol­gáinak. Néha ezek a jövendómondások be is következnek. Egy történe­tet el is mondok erről, amiből az a tanulság, hogy amikor elmész egy jövendőmondóhoz, akkor - akár tu­dod ezt, akár nem - a Sátán szolgá­jához mész segítségért. (Holott segítséget csak Istentől szabad kérni!) S mihelyt ezt megteszed valójában a Sátánt teszed isteneddé a jövendő-mondó személyében, s ha elhiszed amit mond, akkor aláveted magad a Sátán végzésének az életedre vonatkozóan. S ilyenkor a Sátánnak hatalma lesz fölötted.

Egyszer magánúton voltam Chi­cagóban, s egy nő jött oda hozzám. Azt kérdezte, hogy imádkoznék-e érte szabadulásért. Ránéztem, s azt feleltem:
- Nem imádkozom érted, mert médium vagy.
Elment, de később visszajött, s azt mondta, hogy megbánta, s kérte, hogy imádkozzam érte. Láttam, hogy valóban megtért, nem akartam hát visszautasítani, s elkezdtem imádkozni érte. Néhány szellem látszólag elhagyta. Egy kicsit elfárad­tam, s az oltárra támaszkodtam. A nő ott állt mellettem, s amikor én lehajoltam, ő rám nézett és azt mondta:
- Látlak egy kocsiban, ami nekiment egy fának.
Dicsőség Istennek, hogy éber vol­tam. Ez a Sátán terve volt számom­ra. Gyorsan kimondtam:
- Te jövendőmondó szellem, ezt elutasítom, nem fogadom el, és nem leszek egyetlen kocsiban sem, amely nekimegy a fának. Jézus Nevében!
De ha azt mondtam volna "Jaj!", akkor azonnal alárendeltem volna magamat a Sátán végzésének, amit az életemben el akart érni.

Forrás: Új Exodus, 1989.