2016. január 7., csütörtök

Derek Prince - A varázslás 2.

A varázslás a világon az első számú romboló

Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén, egy nő akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám és azt mondta:

- Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdista varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban. Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy végül mégis megszabadult.

Ekkor Isten megnyitotta a szememet. Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte a családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet.

- Testvérem - mondtam - csak egy információforrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.
- Ezt mondja a feleségem is!
Az anyja jó pünkösdista hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken.
Az evangélista megkérdezte:
- Imádkoznál értem?
- Igen - feleltem. Rátettem a kezemet és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából.
Mikor befejeződött, megjegyezte:
- Ez nagyon furcsa és figyelemreméltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.

Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább.
- Azt tanácsolom -, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgált meg a sátáni erőt.
Egy évvel később találkoztunk.
- Hogy van a lányod? - kérdeztem tőle.
- Megtettem amit tanácsoltál - mondta boldogan. - Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és - hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam - nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye. De nem ez az egésznek a vége - folytatta - mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is - már ő sem volt ugyanaz a személy.

Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdista varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára. A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiúk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt, a feleségével is. Ahogy ott ültem és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudlak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának, sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették.

Mindezek mögött tehát az anyának, illetve a nagyanyának konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: "Varázslónő vagy. Nem vetted észre és tönkretetted a családodat, az otthonodat." A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben. Mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg.

A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli aki ami­kor közöltem vele is a tényt - fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem:

- Úgy gondolod, jó lenne, ha kü­lön élnénk tőle? És kikerülnénk a befolyása alól?
- Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.
Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el.

Nagyon figyelemreméltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt. (Én addigra már el is felejtettem az egészet.) Vázlatosan ismertette mi történt velük azóta, amióta önállóan élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő, a férj pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól.

Nagyon sok hasonló eset van az Egyesült Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármi­lyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megér­teni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni. Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a leg­fenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt is hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is.

Forrás: Új Exodus, 1989.