2016. január 4., hétfő

Philip Yancey és Tim Stafford - A hegyi beszéd: Mintaimádság és néhány különös tanács

Máté 6,33 „De keressétek először az ő királyságát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.

A hegyi beszéd folytatódik a 6. fejezetben, amelyben minden idők talán legismertebb imádsága, a Miatyánk olvasható. Jézus mintaimádsága jól kifejezi a mennyek országának üzenetét: „Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Jézus arra törekszik, hogy a két világot egyesítse, és hogy miképpen, az kiderül a hegyi beszédből.

Jézus némely tanácsa első pillantásra egyenesen ostobaságnak tűnhet: adjatok mindazoknak, akik kérnek tőletek, szeressétek ellenségeiteket, fordítsátok oda a másik arcotokat is, kamat nélkül adjatok kölcsön, ne aggódjatok a ruházat és a táplálék miatt. Működőképes-e az efféle idealizmus a „valódi”, látható világban Éppen ez Jézus üzenetének lényege: ahelyett, hogy a létbiztonságba, a takarékosságba vagy az önigazultságba kapaszkodnátok, inkább bízzátok rá magatokat az Atyára, és engedjétek át Istennek mindazokat a személyes igazságtalanságokat, amelyek érnek titeket. Bízzatok abban, hogy ő gondoskodik napi szükségleteitekről. A mennyek országának üzenete így foglalható össze dióhéjban: Istennek éljetek, ne önmagatoknak.

Az üzenetben a jutalomról is szó esik. A legtöbben barátainktól, munkatársainktól várunk jutalmazást: hátba veregetést, előléptetést, tapsot, elismerést. Jézus szerint azonban legnagyobb jutalmunkat Isten mennyei királyságában kapjuk majd. Isten látja azokat a cselekedeteinket is, amelyeket titokban viszünk véghez, és ő meg fog érte jutalmazni.

Befektetés a jövőbe

Jézus arra bátorítja tanítványait, hogy gyűjtsenek maguknak „kincseket a mennyben”, olyan kincseket, amelyek elég értékesek ahhoz, hogy minden földi szenvedésért kárpótolják őket. Az Ószövetségben szórványos utalásokat találunk a halál utáni életre, Jézus azonban nyíltan beszél arról a helyről, ahol „majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap” (13,43).

A Jézus korabeli zsidóság az anyagi jólétben és a politikai hatalomban vélte felfedezni Isten elismerésének jeleit. Ezzel a beszédével Jézus az eljövendő életre irányítja a figyelmet. A látható világban elért sikerekkel szemben az eljövendő életbe való befektetés fontosságát hangsúlyozza. A jelenlegi világban a rozsda, a moly vagy a tolvajok martaléka lehet minden, amit összegyűjtöttünk.