Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. I Korinthus 2:2
Ilyen csodálatos a Szentírás.
Mi mindent tudni akarunk, Pál pedig a fenti versben épp az ellenkezőjéről beszél.
Tőlünk eltérően, akik állandóan olyan dolgok miatt aggodalmaskodunk, amit nem is tudunk, Pál ki akar zárni minden olyan dolgot, amiről nem tud. Miért? Mert rájött arra, amire a Biblia is felhívja a figyelmet, hogy a tudás sokszor teher lehet. (Prédikátor 12:12). Arra is rájött, hogy a tudás büszkeséget szülhet: [Pusztán] az ismeret felfuvalkodottá tesz [gőgösek és büszkék leszünk] (I Korinthus 8:1)
Megesik, hogy minél több tudásra teszünk szert, annál több problémát kreálunk magunknak. Mindenféle tervet, forgatókönyvet találunk ki azért, hogy megismerjünk olyan dolgokat, amiket jobb lett volna nem firtatni. Veled megtörtént már, hogy minden igyekezeteddel azon voltál, hogy mindent megtudj arról, mi történik, aztán utólag rájöttél, hogy jobb lett volna az egészből kimaradnod? Ezért mondta Pál, hogy semmiről sem akar tudni csak Jézusról, a megfeszítettről.
Pál arra utal itt, hogy az érzéki/lelki ember nem rendelkezik elegendő tudással a szellemi dolgokkal kapcsolatosan, nem érti meg azokat: „Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg”. (I Korinthus 2:14)
Velem is sokszor megtörténik, hogy Isten olyan dolgokat helyez a szívemre, amit emberi értelmemmel nem tudok felfogni. Ez azért van, mert az elmém gondolata nem mindig érti a szellemem gondolatait. Néha úgy érzem, minél többet tudok, annál nehezebb Istent követni.
Fordította: Berényi Irén
