2016. január 29., péntek

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 33.

Szellemből, nem fejből

Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, az aggodalom már bekúszik a gondolataim közé. Ma nemcsak arra emlékszem, mi történt, hanem arra is, milyen kellemetlen helyzet volt és mennyire felzaklatott, ami történt. Ez az, ahogy az ördög működik. Szeret letámadni bennünket a leggyengébb pillanatainkban, például reggel, amikor felébredünk, még kissé kábák vagyunk, félig még alszunk, még nem szedtük magunkat össze.

Ez nagyon jól alátámasztja a következő igazságot: a sátán sosem mozdul az erővel szemben, mindig a gyengeséggel szemben lép.

A hogy az elmém akörül forgott, amit az ördög próbált a gondolataimba ültetni, az Úr megszólított: „Joyce, a szellemedből táplálkozz, ne a fejedből élj”. Ez egy olyan praktikus tanács volt, amit örökre megjegyeztem.

Tudod, hogy az ördögi erők folyamatosan negatív gondolatokkal bombáznak minket. Ha elfogadjuk ezeket a gondolatokat, belénk fészkelik magukat, a mieink lesznek, mert a Biblia is azt mondja, amit a szívünkben hiszünk, azzá válunk. (Példabeszédek 23:7). Ha az ördög hazugságait valóságként fogadjuk el, valósággá is válnak bennünk, mert „hiszünk” bennük.

Miután Isten figyelmeztetett, hogy a szellememre támaszkodjak, ne az értelmemre, így imádkoztam: „Atyám, mit akarsz tanítani nekem ezzel a szituációval?”
A belső ember megérzésével (Isten általában így beszél hozzánk) azonnal tudtam, mit akar mondani:
„Joyce, tudod, hogy nem kell emiatt aggódnod. Hányszor beszéltünk már erről? Minden rendben lesz”.
„Igazad van, Uram”, válaszolta. Aztán mentem a dolgaim után, és az egész eszembe sem jutott egész nap. De ha ebben a rossz mentális állapotban maradtam volna, a helyzet csak rosszabb lett volna.
Ezért amikor aggódás, stressz, nyugtalanság lesz úrrá rajtad, csak fordulj a belső emberhez és kérdezd meg: „Uram, mit mondasz erről?” Ha hittel hallgatunk, szólni fog hozzánk, és megmutatja az igazságot az adott helyzettel kapcsolatban.

Egyszer hallottam egy interjút és hirtelen nagyon irigy lettem. Azért mesélem el nektek, hogy lássátok, nem számít, mennyire vagytok szellemi emberek, mindig ki vagyunk téve ilyen démoni támadásoknak.
Rögtön figyelmeztettem is magam „Ez nem én vagyok. Ezek nem az én gondolataim, én ezt nem akarom elfogadni”. A golfpályán voltam, abbahagytam a játékot, és a belső emberemhez fordultam. Imádkoztam, és feltártam az Úr előtt az irigység érzését. Amikor Hozzá fordultam, megnyugtatott, hogy semmi szükség arra, hogy másokra irigykedjek. Elmondta, hogy egy nagyszerű terve van az én életemre is, és értem is megtesz mindent, mint azért a személyért, akiről hallottam. Pár perc múlva az irigység elmúlt. Ha továbbra is a fejemben tartottam volna, őrizgettem, babusgattam volna és tápláltam volna ezt a negatív gondolatot, hatalmasra nőtt volna, és mindenféle problémát okozott volna.

Két hatalmas információtár van bennünk. Az egyik az érzéki információ, ami a fejünkben van, ez az, ami eszünkbe jut. A másik a szellemi információ, ami a szívünkből tör elő. Az egyik sáros, szennyezett víz, a másik tiszta ivóvíz. Rajtunk múlik, melyikből iszunk.

Vannak emberek, akik megpróbálnak mindkettőből inni. Őket nevezi a Biblia kétszívű embereknek (Jakab 1:8). Tudod, mit jelent kétszívűnek lenni? Azt jelenti, hogy az értelmed mond valamit, majd a szellemed pont az ellenkezőjét akarja mondani. Ahelyett, hogy azt mondanád „Ezt nem hiszem el, ez hazugság”, kereszttűzbe kerülsz, oda-vissza járkálsz a két gondolat között.

Ha te és én győztes, sikeres, boldog keresztényi életet akarunk élni, amilyet az Úr szán nekünk, el kell döntenünk, melyik információforrásból iszunk. Meg kell tanulnunk, hogy a fejünk helyett a szellemünkre hallgassunk.

Fordította: Berényi Irén