"Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.
25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.
26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?
27 Felele Dániel a király elõtt, és mondá: A titkot, a melyrõl a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendõmondók meg nem jelenthetik a királynak;
28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és õ tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:
29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felõl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.
30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbõl, a mely bennem minden élõ felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait."
Végül tehát Dánielt a király elé vezették, hogy mind a titokzatos álmot, mind annak magyarázatát megjelentse. Figyeljük meg azonban, hogy Dániel nem csak egyszerűen odaállt a király elé és elmondta az álmot és a magyarázatot. Azzal a szilárd elhatározással állt a király elé, hogy a lehető legjobban kihasználja ezt a lehetőséget, és a király előtt az igaz Istenről bizonyságot tegyen. Ugyanígy kell nekünk is cselekednünk. Valahányszor olyan személlyel kerülünk beszélgetésbe, aki nem keresztény, célul tűzzük ki, hogy a beszélgetés során Jézus Krisztust hirdessük az illetőnek, hogy elfogadhassa Őt Urának és Megváltójának.
"31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az õ fényessége, elõtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.
32 Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbõl, hasa és oldalai rézbõl,
33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbõl valának.
34 Nézed vala, a míg egy kõ leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.
35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lõnek mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kõ pedig, a mely leüté az [álló]képet nagy hegygyé lõn, és betölté az egész földet.
36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
A király nyilván igen megdöbbent Dániel leírásának pontosságán. Így aztán kétségkívül teljes erejéből figyelt, amint Dániel elkezdte az álom egyes részleteinek magyarázatát.
37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erõt és dicsõséget adott;
38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.
Dániel magyarázata, miszerint az álomban szereplő arany fej maga Nabukodonozor volna, bizonyára szinte sokkszerűen érte a királyt. Mindaddig saját érdemeinek és saját istene, Merodák kegyének tulajdonította azt, hogy király lett. Nagyon megdöbbenhetett tehát, amikor azt hallotta, hogy Dániel Istene tette őt királlyá. Mégsem lehetett semmi ellenvetése, hiszen Dániel megjelentette neki szíve mélyén rejtegetett titkait is.
