2016. január 21., csütörtök

A Hit Gyülekezetének hiteles története - Beszélgetés Németh Sándorral (1991.) 5.

N.S. - Isten országa és az Egyház között szoros kapcsolat áll fenn. Az Egyház az az első szellemi intézménye Is­tennek, ahová Isten országa eljött, és ahol akarata meg­valósul. Ezt a tényt az üdvtörténet során megpróbálták némelyek rossz színben feltüntetni. Lucifer lázadásá­nak is az volt az oka, hogy az Úr kizárólagos uralmát nem tudta elviselni. Éppen emiatt tűzte ki célul maga elé, hogy ő is „hasonlatos lesz a Magasságoshoz." Dáthán, Kóré lázadása Mózes ellen is hasonló indítékból történt. Véleményem szerint a vezetés olyan karizmati­kus intézmény, amit istenfélő emberek ellenőrzése mellett kell gyakorolni az Egyházban.

A gyülekezet egészét érintő kérdésekben termé­szetesen döntő a véleményem, de a döntések előtt hosszú ideig konzultálok a vezetőkkel, szakértőkkel. Egyébként a gyülekezeti tagok életére abban az egy­-két órában vagyok hatással, amikor prédikálok az istentiszteleteken. Mivel a közösség élete igen szerteágazó, a hívők számára a hétközi közösségi életben nem én játszom a kulcsszerepet.
Szabadságszerető ember vagyok, erre az egész éle­tem bizonyíték, és tudom, hogy az én szabadságom azon is múlik, hogy mások szabadok-e. Ezért arra töre­kedtem és törekszem, hogy az embereket Krisztus sza­badságához vezessem el, hogy mindnyájan még hatal­masabb módon részesedhessünk abból a gazdagság­ból, amit Isten, az Atya, Krisztuson keresztül szá­munkra megszerzett.


- Itt anyagi gazdagságra is gondolsz? Mert gyakran éri olyan vád a gyülekezetet, hogy túl nagy hangsúlyt fektet az anyagi javakra, kapitalista elveket hirdet.

- Én magam nem vagyok híve sem a szocializmus­nak, sem a jóléti államnak. Azért nem, mert az embe­rek valamilyen maguk fabrikálta úton vagy rendszeren keresztül akarják magukat a jóléthez juttatni. Szerin­tem a föld első számú tulajdonosa Isten, aki felosztotta a földet a népek között, akik történelmük, nyelvük, kultúrájuk szerint tagozódtak, és egymástól részben elkülönültek, és kialakult a magántulajdon. Isten nem az államot használja fel arra, hogy az embert megáldja, hanem az Isten és az ember közötti személyes kapcsolatot. A gyülekezetben éppen ezért tudatosan teszünk hangsúlyt arra, hogy az emberekben levő kreativitás felszabaduljon és kibontakozzon. Már a rendszerváltás előtt is szorgalmaztuk azt, hogy a hívők vállalkozzanak, és törekedjenek a többre, a jobbra, a szebbre, úgy, hogy ne legyenek kapzsiak, sőt anyagi bőségüket más, szükségben levő embertársaik megsegítésére használják fel. A Hit Infó nevű újságunkat éppen azért adjuk ki, hogy a keresztények között segítsük azoknak a csatornáknak, kapcsolatoknak a kiépülését, amelyeken keresztül anyagi áldáshoz juthatnak. Én is olvasom a Hit Infó hirdetéseit, és ha a keresztény vállakozó olcsób­ban és jobban dolgozik, akkor például a kocsimat hoz­zá fogom vinni. Ha világi vállakozó ajánlata az előnyösebb, akkor meg ahhoz.

A magántulajdon védelme a szabadság iránti elkö­telezettségemből fakad, ugyanis a szabadságot és a magántulajdonhoz való jogot egymástól elválaszthatatlannak tartom. Kétségkívül ki kell alakítani olyan védelmi mechanizmusokat, amelyek az embereket megóvják más emberek kizsákmányolásától. Erre szerintem Isten Igéje és az istenfélelem a legalkalmasabb, amelyben megvan az az isteni tisztaság, szentség, amely meg tudja szabadítani az emberi szívet a kapzsiságtól, mohóságtól, önzéstől.

Azt az anyagi nyomorúságot, amiben ez az ország és az állampolgárai vannak, semmiképpen sem akar­juk a Bibliával megideologizálni, hanem inkább kiutat mutatni. Úgy gondolom, hogy az anyagi felemelkedés­ben rendkívül sokféle erkölcsi, pszichikai tényező ját­szik szerepet. Egy olyan társadalom, amely meg van mérgezve a szociális irigységgel, sóvársággal, mohósággal, nem képes még jóléti államot sem létrehozni. Egy ilyen közösségnek sohasem lesz meg az, amit el­oszthatna.

Ami pedig a keresztény vezetők jövedelme körüli sanda gyanúsítgatásokat illeti, azt szeretném elmondani: a Biblia világosan rögzíti, hogy akik az oltár körül szolgálnak, azoknak az oltárból kell élniük. Én nagyon erkölcsösnek tartom, hogy egy közösség eltart lelkészt vagy lelkészeket, ha az anyagi körülményei ezt lehetővé teszik. Felszabadítják a szolgáló testvéreket arra, hogy hordozzák a gyülekezet szellemi, lelki terheit, és egész idejüket Isten szolgálatának szenteljék. Ez más egyházakban is így szokás. Az ingatlan-visszaigényléseknek is ez a célja, amit az országgyűlés el is ismert. Szinte palotákat, kastélyokat kapnak vissza a szerzetesrendek, papok, lelkészek, püspökök, és ott is fognak lakni. A protestáns kisegyházak, az állami dotáció hiá­nya, vagy szűkössége miatt, lelkészeik egzisztenciáját maguk teremtik meg. Teljesen normális és elfogadott dolog az, hogy ha valaki csatlakozik egy olyan közös­séghez, mint például a Hit Gyülekezete, akkor a közös­ség hitéletéhez anyagilag is hozzájárul. Ezt az állami­lag jóváhagyott szervezeti szabályzatok is rögzítik minden felekezetben. A Hit Gyülekezetében sem volt soha fizetési kötelezettség. A bibliai adakozási formák­ról, tizedről, adományokról, alamizsnáról Jézus azt mondta, hogy ezeket az Újszövetségben sem kell el­hagyni. Aki bőven vet, az bőven is arat. Ez az alapelv vezetőkre, hívőkre, szolgálókra, a laikusokra egyaránt vonatkozik.