2016. január 14., csütörtök

A Hit Gyülekezetének hiteles története - Beszélgetés Németh Sándorral (1991.) 4.

- Ezután hogyan alakult Tallérék és a ti sorsotok?

- Tallér János és családja 1981 decemberében rende­zett, testvéri kapcsolatokat maga mögött hagyva távo­zott Angliába. 1991-ben látogatott el ismét Magyaror­szágra. Nyári találkozásunkkor tapasztalhattam, hogy ezen a szereteten és kölcsönös tiszteleten alapuló kap­csolaton az elmúlt tíz év se változtatott. Elmondta, hogy most is úgy látja: Angliába költözése az Úr veze­tése volt. Elhatározásában a Szentlélek különböző for­mákban erősítette meg. Jelenleg egy teljes evangéliumi gyülekezet megbecsült tagja, sikeres üzletember, fel­eségével és négy szép gyermekével teljesen kiegyensúlyozott, boldog családi életet élnek. Én az itthonmaradás mellett döntöttem. 1981-től útlevélkérelmemet kü­lönböző indokokkal elutasították, egészen 1988-ig. Ez az időszak az életemben a zaklatásoknak és háborúsá­goknak az ideje volt, ami egy külön történet. De - aho­gyan János sem - én sem bántam meg döntésemet.

- Miért vállaltátok, hogy ilyen körülmények dacára mégis inkább Magyarországon építetek gyülekezetet, mi adott kitartást?

- Voltak személyes megtapasztalásaink, a Szent Szel­lem néha egészen különlegesen megáldott bennünket. Intenzív imádkozással, böjttel kerestük Isten akaratát. Az Úr - egészen csodálatos módon - embereket is kül­dött és használt a bátorításunkra. Az el­ső ilyen emlékezetes esemény egy Arnaldo nevű spanyol kémiatanárhoz fű­ződik, aki 1978-ban misszionáriusként járt Magyarországon, és egy szabadke­resztény gyülekezetben szolgált éppen. Nem ismert bennünket, de az Úr szólt hozzá. Ezután látogatott meg bennün­ket, és azt prófétálta, hogy Jánost taní­tói, engem pedig pásztori szolgálatra hívott el az Úr. Egy kanadai prédikátor, Bud McLaine is hasonló üzenetet adott át nekünk. És egy West nevű szolgáló­testvér is prófétált a szolgálatunkról. Végül Costa Deir látogatása és szolgá­lata tette számunkra egyértelművé Is­ten elhívását, hogy az Úr egy független, karizmatikus gyülekezetet akar létre­hozni általunk. A pásztori szolgálat nem volt szimpatikus nekem, én in­kább próféta szerettem volna lenni. Ezért egy évig aktív várakozásban töltöltük az időt, hogy teljesen nyilvánvalóvá váljon a szolgálati elhívásunk. Tallér János volt az, aki elsőként bátorított engem arra, hogy kezdjem el a pásztorlást. Első szolgálatunk egy vidéki házaspár felé volt, akik gyógyulást kerestek. A feleség mellrákos volt, megope­rálták, de az orvosok egy fél évnél nem jósoltak neki többet. Imádkoztunk, és rohamos javulás állt be nála, olyannyira, hogy még ma is él. Ez nagy bátorítást je­lentett számunkra.
Az első vízkeresztség, amit Jánossal végeztünk 1979 augusztus 20-án volt. Ekkor kereszteltük meg az „ok­tóber 6"-osokat (Nagy Laci és felesége Adrien, Temes­vári Mária, Vácz testvérek, Lovas Margit, Cser Béláné, Betti stb.) a Duna vizében, az éppen elhaladó sétahajón utazók nem kis megrökönyödésére.

- Azóta ebből a kicsiny kezdetből nagy gyülekezet lett, és te tekintélyes, nemzetközi hírű vezetővé vál­tál. Ellenségeid is megsokasodtak, akik közül néme­lyek azzal vádolnak, hogy te egy diktátor vagy?

- Információim szerint ezzel a váddal minden erős, sikeres vezetőnek szembe kell néznie. Mindig vannak olyan emberek, akikkel valamilyen oknál fogva konfrontálnia kell. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség a vi­lág jelenlegi állapota miatta természetesnek mondható. Én ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítom. A Hit Gyülekezete nem az én személyemre, hanem Isten Igéjének abszolút tekintélyére épül. Arra törekszem, hogy az életemet továbbra is alárendeljem Isten Igéjé­nek. Vezetői tekintélyem a gyülekezetben korlátozott. Ilyen korlátot jelent a gyülekezet nyilvánossága, a presbitérium, a diakónusi testület és nem utolsó sor­ban azok a széleskörű nemzetközi kapcsolatok, ame­lyeken keresztül szolgálati ajándékokkal állok szemé­lyes kapcsolatban. Ez a kapcsolatrendszer - úgy érzem - elég fegyelmező erővel bír ahhoz, hogy továbbra is Isten Igéjét szem előtt tartva végezzem a szolgálatot. A diktátorokra az a jellemző, hogy erőszakosan, gyakran törvénytelenül ragadják magukhoz a hatalmat. Egyik sem mondható el rólam. Nagyon sok tanúja van an­nak, hogy milyen körülmények között kerültem a szolgálatba. A közösséghez tartozók kezdettől fogva első számú ve­zetőként fogadtak el. E kérdés kapcsán soha nem volt vitánk. Ha ezeknek az embereknek a vé­leményét figyelmen kívül hagy­juk, akkor nincs is értelme fog­lalkozni az ilyen vádakkal.

A diktátorok másik jellemző­je, hogy utasításokkal, paran­csokkal próbálják akaratukat, véleményüket másokra erőltet­ni, ami erőteljesen korlátozza az egyének szabadságát és zavarja az Úrral fennálló kapcsolatukat.  Egy ilyen gyülekezetet, már mé­reteinél fogva sem tud egyetlen ember vagy egy kis klikk az uralma alatt tartani. Ha ez így lenne, akkor a gyülekezet egy olyan dikatórikus képződménnyé vált volna, amit a történelem már régen halálra és kimúlásra ítélt volna.
A gyülekezet, nyitottsága, miatt bizonyos társada­lmi ellenőrzés alatt is áll, az összejöveteleken rendszeresen jelen vannak a sajtó képviselői is.

Az kétségtelen, hogy egy gyülekezet vezetése eltér a társadalomban szokásos vezetési formáktól. A korai Egyház vezetése - az Apostolok Cselekedetei alapján - nem mondható sem demokratikusnak, sem diktatóri­kusnak. Nem a köz akarata hozta létre a gyülekezete­ket, hanem Isten természetfölötti kezedeményezése. Kétségkívül volt a korai egyházban is tekintélyi rend, és különbségek voltak a szolgáló testvérek között is. A Szentírás megkülönböztet presbitereket, diakónu­sokat, illetve pásztorokat, tanítókat, apostolokat, sőt apostolok apostolait, fő-fő apostolokat is említ. Kétség­telen, hogy a kormányzás tekintetében egy pásztor, vagy apostol nagyobb kompetenciával bír, mint példá­ul egy tanító vagy egy csodatevő. Ez a tekintélyi rend nem merev, nem pszichikai, politikai, jogi természetű, hanem elsősorban szellemi, valóságos karizmákra, szellemi ismeretre, a Szent Szellem kenetére és az ér­demre épül fel. Mi is ezekre az elvekre építünk, és a gyülekezetben is az a fő cél, hogy a hívők ne ember, hanem Isten uralma alá kerüljenek. Ezt Isten Igéjének a hirdetése, meghallgatása és elfogadása tudja megvaló­sítani.

Forrás: Új Exodus, 1991.