- Ez a megrázó élmény többek között két dolgot eredményezett: elkezdtünk érdeklődni a szabadulás, a démonűzés üzenete iránt - és megismerkedtünk Derek Prince-szel. Egy másik következménye pedig az volt, hogy szükségesnek láttuk egy lakás megvételét. Ennek terhét különösen Tallér János érezte, és ő javasolta, hogy vásároljunk közösen lakást. Ezért 50 000 Ft-ért lefoglalózott Budaörsön, a Farkasréti út 1. szám alatt egy házat. Ezután költöztünk Budaörsre, még a régi tulajdonos albérlőjeként.
- Hogyan vettétek meg a budaörsi házat?
- Végül is Tallér János vásárolta meg 600 000 Ft-ért, amelyből ő az előlegen kívül 250 000 Ft-t fizetett ki a tulajdonosnak. A fennmaradó részt havi 5000 Ft-os részletekben kellett volna törleszteni. Kezdetben János ezt az összeget az ott lakó világi albérlőktől akarta beszedni, ugyanis a ház hat helyiségből állt. A velük való feszültségek miatt azonban mégis inkább úgy döntött, jobb lesz, ha keresztények lakják az egész házat, így aztán rajtunk kívül János öccse, István, majd Galla Marika és Paksa Marika költözött oda. Mi vállaltuk, hogy az 5000 Ft-ot havonta összeadjuk.
- Ezek után miért hagyta el Tallér János az országot? Hiszen információim szerint ekkor már egy ígéretes karizmatikus közösség kezdett kialakulni?
- Ez akkor még nem látszott egyértelműen. Nagyon erős presszió alatt álltunk azokban az időkben. A katolikus egyháztól egyre jobban eltávolodtunk, ami családi konfliktusokhoz vezetett. János és felesége, Éva szülei bennünket vádoltak azzal, hogy rossz útra térítettük a gyermekeiket, a mi szüleink pedig őket kárhoztatták. Emellett a budaörsi házban valóban egyre nagyobb lett a forgalom, a látogató szülőket irritálták az idegenek, az imaösszejövetelek. Sértve és mellőzöttnek érezték magukat, amikor tapasztalták a köztünk levő ragaszkodást és szeretetet. Még nagyobb feszültséget okozott, amikor János és István egy alkalommal lementek szüleik lakhelyére, Sükösdre, a katolikus templomba bizonyságot tenni.
A plébános gyanútlanul átengedte nekik a szószéket. A tüzes bizonyságtevés eredményeképpen a jelenlevők jelentős része megtért az Úrhoz. Ez az esemény a falu közvéleményét erőteljesen megosztotta, és újabb akadályokat emelt a szülőkkel való kapcsolat rendezésével szemben. Mindezek ellenére János állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a budaörsi ház az Úré maradjon, és az Ő céljai számára legyen fenntartva.
1980-tól a hatóságok, a rendőrség is félreértehetetlen tanújelét adta annak, hogy a budaörsi házat megfigyelés alatt tartják. Egy ízben a budaörsi rendőrparancsnok vezetésével szó szerint benyomultak a házba. Azzal gyanúsítottak bennünket, hogy kábítószerpartikat és szexorgiákat tartunk az épületben. Elkezdődtek a kihallgatások, és a hozzánk járó emberek közül többeket be akartak szervezni besúgónak. A nyomások és a fenyegetettségek közepette világossá vált számunkra az, hogy jobb lesz, ha sem Jánosék, se mi nem lakunk tovább ott.
Ezekhez hozzájárult az is, hogy a szolgálatokban is elég nehéz eseteink voltak. Egyre több ember tért meg ez idő tájt, és ezt botrányok kísérték. Ilyen volt például az úgy nevezett „Október 6"-osok, köztük a Vácz-testvérek megtérése, vagy a soproni megtérések, különösen Zékány Zolié és jegyeséé.
-Mi volt ezeknek a botrányoknak az oka?
- Először is a magyar társadalomból hiányzott a szabadság. Az emberek többsége nem fogta föl azt, hogy a világnézetét, hitét, felekezeti hovatartozását szabadon megválaszthatja, és ha akarja, meg is változtathatja. Botrányos volt sokak számára az is, ha valaki hatóságilag nem elfogadott közösség tagja lett. Akkoriban úgy gondolkoztak - a szülők is - hogy egy ilyen döntéssel a fiatalok tönkretehetik az egész életüket, kizárják magukat a társadalomból, és elvágják érvényesülésük útját. Sok szülő dührohamot kapott, amikor felnőtt korú gyermekénél Bibliát látott, és sajnálatos módon a hatóságok segítségét is igénybe vették ahhoz, hogy megvédjék családjukat egy ilyen „szerencsétlenségtől". Például Zékány Zoli menyasszonyát szó szerint elrabolták. Kivették a főiskoláról, hogy ne találkozhasson olyan hallgatókkal, akik őt "elrontják". Zolinak csak kalandos úton sikerült menyasszonyát kiszabadítania a szobafogságból.
A titkosrendőrség emberei ismerték és táplálták is ezt a félelmet a közösségünkkel kapcsolatba hozott valótlan információkkal, pletykákkal, rémtörténetekkel. Bárhová mentünk az országban, rövid időn belül megjelentek nyomunkban a rendőrség emberei. Felkeresték a megtérőket, nem egyszer szüleiket, a közösségi összejövetelek céljait szolgáló helyiségek, lakások szomszédait, és ezeket úgymond "felvilágosították" arról, hogy kifélék-mifélék vagyunk. Általában veszélyes szélhámosoknak, bűnözőknek, imperialista, CIA-ügynököknek neveztek bennünket, akiknek - ahogy az egyik hivatalos közeg mondta - minden tevékenységük és gondolatuk törvénytelen.
Mindannyiunkat megviseltek ezek a konfliktusok, talán János feleségét, Évát a leginkább, aki törékeny fiatalasszony volt. Egyikünk sem volt felkészülve ilyen összecsapásokra. Ez idő tájban születtek a gyermekeink. 1978 és 1981 között nekünk három, Jánoséknak kettő. A hírhedtté vált budaörsi házban nem volt lehetőség a polgári, családi életvezetés számára. Ezért - Jánosékhoz hasonlóan - mi is úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Budaörsről. Ekkorra Jánosban megérlelődött a gondolat, hogy elhagyja Magyarországot. Egyébként mindegyikünkben felmerült ez a lehetőség. A karizmatikus keresztények közül sokan vándoroltak ki, ezért sem volt meglepő számunkra, amikor János bejelentette szándékát. Főleg azon gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk megmenteni a budaörsi házat az elkobzástól. Még ittlétükkor adás-vételi szerződést kötöttünk, és ezáltal az épület több keresztény nevére lett bejegyezve (Zékány Zoltán, Szula László, Lévai Endre, Paksa Marika, és mások). Vállaltuk, hogy Jánosék távozása után a régi tulajdonosnak kifizetjük a ház hátralevő részleteit és más ezzel kapcsolatos tartozásaikat is ki fogjuk egyenlíteni. Ez meg is történt: a gyülekezet Jánossal és a régi tulajdonosokkal szemben is rendezte minden tartozását. Csak 1988-ban kerülhetett a ház a Hit Gyülekezete nevére. Jelen pillanatban a Lelkész-képző Intézet otthona.
Forrás: Új Exodus, 1991.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
