A VERHETETLEN GYŐZTES
Teljes bizonyossággal tudod, hogy a győztes oldalhoz csatlakoztál? Akkor nem fogsz félni. A hívőt nem lehet összezúzni. Verhetetlen. A Győztes, Maga Isten, a hívő mellett áll. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8:31.).
A félelmet a pokolban koholják. A Sátán adja ezt általános fegyverül minden démonnak. Azok tudják, mit jelent a félelem. A félelemnek bénító ereje van. Maguk a démonok is tele vannak félelemmel, ahogy a skorpiók tele vannak méreggel. A félelem a Sátán mérge. Mindannyiunkat meg akar mami, hogy a félelem betegévé tegyen. Az ördög félelmekkel megpakolt jövőt teremt nekünk. Ezek azonban illúziók - a félelmek merő képzetek. Csak akkor öltenek formát, ha elfogadjuk őket. Ki kell űznünk ezeket a szellemeket.
A félelem az első, amitől meg kell szabadulnunk. A gonosz körülveszi az evangelizációt az aggodalom felhőjével. A rettegés legyőzése olyan csapás az Ellenségre, ami az ő elsődleges támadását semlegesíti. "Egy ellened formált fegyver sem lesz szerencsés" (Ézs. 54:17.). Nekünk van fegyverünk, Isten Igéje, a Szellem kardja, azaz az Ige a Szellem kezében (Ef. 6:17.). Ismerd az Igét, tanuld meg belőle, hogy nem függsz a Sátán kegyelmétől.
Megnézhetünk egy példát abból a történetből, amikor Bálák eltervezte, hogy megátkozza Izraelt (3. Móz. 22-24.). Izrael nem kapott ki a harctéren. Ezért Bálák más megoldást keresett. Pénzt ajánlott Bálámnak azért, hogy átkozza meg Izraelt. Bálám hajlandónak látszott erre. Szerette a pénzt. Tudta, hogy az Úr nem akarja megátkozni Izraelt, de azért minden eshetőségre készen megkérdezte, nyilvánvalóan azért, mert meg akarta kapni a jutalmat.
Abban a reményben kereste az Urat, hogy előnyös próféciát kapjon Tőle.
Bálák és Bálám felmászott a "Baál magaslatainak" sziklás csúcsaira, épített hét oltárt, és feláldozott hét bikát és hét kost is. Talán valami sötét, okkult erő kényszerítette Bálámot és Bálákot, hogy meghiúsítsa Isten népének a haladását. Isten azonban nem kereskedik a népe elleni átkokkal. Bálám és Bálák viszont kitartott, mindenfelől próbálkozott. Rájöttek, hogy hiába kísérleteznek.
Bálák és Bálám a magas hegyek lábánál levő izraeli sátrakra nézett. A tábor közepén állt a Szent Sátor, Isten jelenlétének dicsősége, az Úr zászlója, mindig ott volt. "Nem szunnyad és nem alszik Izrael önzője" (Zsolt. 121:4.), Izrael ott pihent korán reggel, biztonságban, Jahve kiterjesztett szárnyai alatt, amelyeket Izrael ellenségei nem láttak.
Bálám és Bálák a tőlük telhető legrosszabbat tették a hegytetőn. Dühösen igyekeztek egy rakás szerencsétlenséget zúdítani Izraelre. Isten népe azonban békésen tovább aludt. Bálám átokra nyitotta a száját, de a szavaiból ehelyett áldás lett. A törzsek végig zavartalanul voltak ott, mit sem tudtak az eseményekről. Az izraeliták fejüket Isten ígéreteinek párnáján pihentették. Biztonságban voltak az isteni védelem alatt.
A két összeesküvőt csak nevetségessé tette az a próbálkozásuk, hogy sötét erőket fordítsanak Izrael ellen. Tetszik nekem, ahogy a Biblia befejezi ezt a történetet. Egy árnyalatnyi csendes gúny érezhető rajta: "Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ö helyére. És Bálák is elméne az ő útján." (4. Móz. 24:25.). Mindössze ennyi történt.
Most nézzük meg, mit kellett mondania Bálámnak a 4. Mózes 23:8, 21-ben: "Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz? Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
