Derek Prince - A hatékony imádság 8.

A következő ige a Fil 4,6. „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.” Vagyis kérést hálaadás nélkül soha nem terjesszetek elő. Ahogy másutt mondja: „üres kézzel ne járuljon elémbe senki.” A mi oldalunkról nézve is megvan a jó oka annak, hogy Isten igényli ezt tőlünk. Ugyanis ha hálaadással felemlegetjük azokat az ajándékokat, segítségeket és meghallgatásokat, amiket tőle kaptunk a múltban, ez megerősíti hitünket arra nézve, hogy most is meg fogjuk kapni azt, amit kértünk. De mindettől függetlenül is, Isten igényli ezt tőlünk.

A következő ige a Zsid 13,25. „Annakokáért őáltala vigyük dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tévő ajkaknak gyümölcsét.” Az ige itt áldozatot mond, ami azt jelenti, hogy „kerül valamibe”. A dicséret akkor igazán értékes Isten előtt, ha kerül valamibe. Azaz, ha akkor dicsérjük Őt, amikor a körülmények rossznak látszanak, amikor nehéz a helyzet, amikor úgy tűnik, hogy igazságtalanok az ő cselekedetei, és mi mégis tudjuk, hogy Neki van igaza. Amikor úgy tűnik, hogy Isten nem úgy viselkedik velünk szemben, ahogy azt mi jónak gondolnák, de mi mégis tudjuk, hogy Ő igazán jó, és egyedül Ő jó. A dicséret, különösen az ilyen nehéz körülmények között való dicséret és hálaadás, a hitnek, az Istenben való személyes bizalomnak a legtisztább kifejezése. Akinek nincsen szava a dicséretre és hálaadásra, az valójában nem is hisz Istenben, nem hisz abban, hogy Ő jó, és az Ő kegyelme örökkévaló, és nem hisz az Ő igazságában. Ez a vers azt is mondja, hogy mindenkor vigyük ezt a hálaadást, ezt az áldozatot Ő elé, folyamatosan, és nem csak néha-néha. Azt is mondják: „majd én dicsérem az Urat magamban, a szívemben, a gondolataimban…”, de itt beszédről, megvallásról van szó. Nem mindig könnyű dicséretet kifejezni, szavakba foglalni, sokszor akadályokat, gátakat kell áttörni ehhez, de Dávid azt mondja: „áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van”: És nézzétek meg a Zsolt 34-ben milyen körülmények között mondja ezt: „amikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és amikor az elűzte őt, és elment.”