A kegyelem bibliai üzenete csodálatos, dicsőséges és életet átformáló. Nem élhetünk a nélkül az életünk egyetlen másodpercében sem. Azonban a kegyelem erőteljes igazságát veszélyes elferdítésekkel összekeverve a kegyelem nevében egy veszélyes tanítást hirdetnek ma mindenfelé. Ezt én “hyper-kegyelemnek” hívom.
A “hyper-kegyelem” tanítás egyik alapvető jellemzője az, hogy miután Jézus vére által megigazultunk, azt követően Isten már nem nézi az ő gyermekinek a bűnét, és minden múltbeli, jelenbeli és jövőbeli bűnünk elfelejtésre került.
Ebből az következik, hogy a Szent Szellem sosem ítéli meg a hívőket bűn tekintetében, hogy a hívőknek sosem kell megvallaniuk a bűneiket Istennek és hogy a hívőknek sosem kell megtérniük a bűneikből, mert Isten tökéletesnek látja őket a saját szemében.
Könnyű belátni, hogy egy ilyen tanítás mennyire veszélyes, különösen egy olyan hívőre nézve, aki a megalkuvás kísértésével néz szembe.
A “hyper-kegyelemről” szóló egyik tanítás ezt írja: “Amikor Isten rám néz, nem Krisztus vérén keresztül tekint rám, hanem egyszerűen tisztának lát engem! Ugyanilyen módon szentnek és megigazultnak is lát minket. Úgy szeret bennünket, amilyennek lát minket!”
Valóban? Állandóan? Isten mindig szereti azt, amit lát, amikor az ő népére tekint?
Igen, szeret bennünket, de mindig szereti azt, amit lát?
Szerette Jézus, amit akkor látott, amikor a Jelenések 2-3-ban lévő hét kis-ázsiai gyülekezet közül ötöt megdorgált? Pál az Úr nevében a galáciabelieknek írt levelében szerette azt, amit látott, hogy kiestek a kegyelemből és visszamentek a törvény alá? Jakab az Úr szolgájaként írva a levelét szintén szerette azt, amit látott, amikor megdorgálta az olvasóit, amiért a “világ barátai” voltak és “házasságtörők”?
Ha az Úr nem nézi a mi bűneinket, akkor Jakab miért írta azt, hogy egy hívő azért volt beteg, mert bűnt követett el, de megvallotta a bűnét egy másik hívőnek és Isten megbocsátott neki és meggyógyította őt (lásd Jakab 5:14-16)? Ha Isten nem nézi a mi bűneinket, akkor miért fenyítette meg az Úr a Korinthusban lévő hívőket a bűneik miatt (lásd 1 Kor. 11:27-32)? (És van egy elgondolkodtató figyelmeztetés az 1 Korinthus 11:32-ben is: “Amikor az Úr megítél bennünket, azzal tanít, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.”)
Ha Jézus nem néz a bűneinkre, miért mondja az Efézusban lévő gyülekezetnek: “Az a panaszom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel. 2:4)? Miért mondja a Sárdisban lévő gyülekezetnek a következőt: “Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel. 3:1-3)
Nem úgy hangzik ez, hogy az Úrnak nem tetszett az, amit Efézusban és Sárdisban látott?
Ha az Úr mindig “szenteknek és igazaknak lát minket” és mindig “szereti azt, amit lát,” akkor miért dorgálta meg a Laodiceában lévő hívőket a következőt mondva nekik: “te vagy a nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen” (Jel. 3:17)? Miért nem mondta, hogy “csodálatosan felöltözöttnek, egészségesnek és gazdagnak látlak benneteket?”
Ha olyan elégedett volt azzal, amit Laodíceában látott, miért fenyegette meg őket azzal, hogy kihányja/kiokádja őket (lásd Jel 3:16)?
Ha a hívőknek szükségük van arra, hogy megtérjenek a bűneikből, miért mondta Jézus: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19)? Nem érdekes, hogy az Úr a Jel. 3.19-ben ugyanazt a görög szót használja mint a János 16:8-ban is, ahol Jézus azt mondja, hogy a Szent Szellem meg fogja ítélni a világot a bűne miatt (ott “megfedd”-nek van fordítva és figyeljük meg, hogy a Jel. 3:22 szerint ezt a Szent Szellem mondja!).
Isten azért fedd meg minket, mert szeret bennünket (nem elítél minket) és ez azért van, mert a bűn olyan ártalmas és ezért arra hív minket, hogy forduljunk el attól. Ez Isten jósága és ez az, amit a kegyelem cselekszik. Pál azt írja a Titus 2:11-12-ben: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”
Mennyire tragikus, hogy Isten emberei összetévesztik az Ő szerető hangját a Sátán elítélő hangjával, és milyen kár, hogy ellene állnak a Szent Szellem megtisztító munkájának azt állítva, hogy nem kell semmit megtisztítani, mert Isten már nem látja a bűneiket.
Megigazultunk Jézus Vére által? Teljes mértékben. Elkülönített bennünket a Maga számára, mint szenteket? Kétség nélkül. Elhívott bennünket, hogy az Ő gyermekei legyünk, az Ő szeretete és kegyelme által? Igen, így van. Pál erről azt Pál írta, hogy ezek a dolgok a következők miatt vannak: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket.” (2 Kor. 7:1).
Milyen csodálatos és magasztos elhívás. Ne engedje senki ellopni ezt tőletek.
Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/38297-confronting-the-error-of-hyper-grace
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
