2014. szeptember 3., szerda

Derek Prince - Isten titkos terve kibontakozik - Jézus, a második ember 1.

I. Bevezetés

A. 1 Kor. 15:45, 47. Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.

—Jézus, mint „az utolsó Ádám”, kereszten elszenvedett halálával lezárta az egész gonosz ádámi örökséget, majd feltámadásával életre kelt, mint „második ember”— egy tökéletesen új faj fejeként.

B. Zsolt. 90:2. Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

—Öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Ez az ige a következőképpen vonatkozik Jézusra:

1. Kol. 1:15–18. A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született; Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek; És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn. És Õ a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ;

a. Képe a láthatatlan Istennek

b. Az elsőszülött (vagy elsőként nemzett), aki előbb volt mindennél (vesd össze: Péld. 8:22–25)

c. Öröktől létező, minden teremtménynek előtte született (vesd össze: János 8:58)

d. Minden általa teremtetett (vesd össze: János 1:3; 1 Kor. 8:6); láthatók és láthatatlanok (vesd össze: 2 Kor. 4:18)

e. Minden őbenne áll fenn (vesd össze: Zsidó 1:3)

f. Az elsőszülött (vagy elsőként nemzett) a halottak közül, és így az új teremtés kezdete

g. A feje a testnek (=az egyháznak), amely követi Őt a halálon és a feltámadáson keresztül

2. Ekképpen övé az elsőség (első hely), mint aki elsőszülött mindkét teremtésben

C. Hasonlítsuk össze az elmondottakat egy párhuzamos igehellyel

1. Zsidó 1:2–3. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban.

a. *Az Atya dicsőségének visszatükröződése (vagyis látható kisugárzása)

b. *Az Atya valóságának képmása (amint a viasz lenyomat tökéletesen mutatja a pecsétgyűrű vésetét)

c. A világok (korok) általa lettek megteremtve

d. Hatalma szavával tartja fenn a mindenséget (vesd össze: 2 Pét. 3:5–7)

e. Ő maga tisztított meg minket a bűneinktől (Ő lett a helyettesünk, aki kifizette a büntetésünket)

f. Most az Isten jobbján ül (mint mennyei védőügyvédünk és főpapunk)

(vesd össze: Zsidó 10:12–13; 19:22; 1 János 2:1)

g. Kijelölt örököse minden dolognak: Minden az Övé lesz, és minden az Ő uralma alá kerül (vesd össze: 1 Kor. 15:24–28)

* A Nappal való összehasonlítás:

a. A Nap „valósága” = az Atya
b. A Nap látható dicsősége = a Fiú
c. A fénysugarak, amelyek a dicsőséget a szemünk számára láthatókká teszik = a Szent Szellem (a fénysugarak hét színné törnek meg [vesd össze: Jel. 1:4, 4:5; Is. 11:1–3])