„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.” Ugye miért is volt ez így? Mert akkora volt a bűne Élinek és a fiainak, ugye?
De nézd meg, mit mond a 19. vers: „Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.” Mi történt Sámuellel? Növekedett! Ebben a hatalmas nyomásban, amiben élt, növekedett! Látjátok ezt ti is? Tehát, hogyan vált Sámuel Isten prófétájává? Vajon úgy, hogy egy bizottságot létrehozott, és ellene ment az aktuális vezetésnek?? Látjátok már, hogy honnan erednek azok a gyülekezet-szakadások? Itt olvasunk egy emberről, Sámuelről, aki féli az Urat, alávetettségben marad, és még egy olyan helyen is, ahol „igen ritkán volt az Úrnak kijelentése”, Isten kijelenti magát az igéjén keresztül ennek az alávetettségben élő fiatalembernek. Isten kijelentései ritkán jöttek, de Isten kijelenti magát ennek a fiatalembernek. Miért? A szíve állapota miatt!
Tudjátok ez az, amit sokan nem értenek. Sokan közületek nem értitek, hogy te nem vagy felelős a fölötted levő emberekért. Megengeditek nekem, hogy itt és most felszabadítsalak titeket ez alól a nyomás alól, amit néhányan cipeltetek? Te nem vagy felelős! Nem vagy felelős, azért amit a pásztorod csinál, amit az elnököd csinál, amit a kormányodban lévő vezetők csinálnak. Mert a Biblia azt mondja, hogy a kormányod vezetőiért járj közben, imádkozz értük, adj hálát értük és tiszteld őket. A pásztorodnak engedelmeskedj és vesd alá magad neki. Az egyetlen, akiért felelős vagy az saját magad! Meg azokért, akik alattad vannak. De legtöbben olyan sok időt töltenek azzal, hogy a fölöttük levők miatt aggódjanak, hogy elfelejtenek saját magukkal törődni. Hogyha bizonyos emberek legalább annyi időt szentelnének saját maguk vizsgálgatására, mint amennyit azzal töltenek, hogy mi van az éppen aktuális sztárok életében, a pásztor életében, a politikusok életében, akkor ébredést kéne látnunk. Tudjátok, miért akarnak sokan állandóan a pásztorról meg másokról beszélgetni? Mert a pletyka finomabb a csokinál is! A testnek nagyon ízlik, de a szellemedet megöli!
Tehát, hogyan véded meg magad ettől a szellemtől? 1.Péter 5:5: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel…” Itt van az az erő, amely megvéd téged Jézabel szellemétől – az ALÁZAT. Öltözzétek fel! Mert ez egy védőruha! A büszkeséget csak akkor fogod tudni kiszűrni, ha alázatban jársz. „… mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” Milyen gondról beszél itt? Arról a szenvedésről és nyomásról, amin most átmész.
Testvéreim, beszéljünk egy pillanatra az alázatról. Pálnak volt egy kijelentése Filippi 3-ban.
Itt sorolja fel a saját eredményeit, melyeket kereszténnyé válása előtt szerzett, de aztán hozzáfűzi a 7. versben, hogy: „de a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem…” Pál itt más néven azt mondja, hogy minden, amit megtérése előtt nyert el, az már elmúlt, eltűnt. Mikor valaki igazán megtér, mi történik? Mindent kárnak ítél! De aztán a megtérés után mi történik? Utána jönnek azok az eredmények, amelyeket már az Úrban szerzünk, ugye?
Itt sorolja fel a saját eredményeit, melyeket kereszténnyé válása előtt szerzett, de aztán hozzáfűzi a 7. versben, hogy: „de a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem…” Pál itt más néven azt mondja, hogy minden, amit megtérése előtt nyert el, az már elmúlt, eltűnt. Mikor valaki igazán megtér, mi történik? Mindent kárnak ítél! De aztán a megtérés után mi történik? Utána jönnek azok az eredmények, amelyeket már az Úrban szerzünk, ugye?
