John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 8.

Emlékszem arra, hogy mielőtt megtértem volna, nagyon gyakran randevúztam. Ez a terület egy nagy gyengeség volt az életemben. És gyakran aggódtam, hogy nem fogok tudni megházasodni, mert két nap után képes voltam megunni a nőket és ők is engem. Persze olyan nagyon nem aggódtam, mert fiatal voltam. Aztán 19 éves koromban megtértem. Ezután továbbra is világi lányokkal randiztam, de ezt hamar abbahagytam, mert nem vált be. Aztán következtek a keresztény lányok, és ez még rosszabb volt. Általában második mondatuk az volt, hogy én leszek a férjük. Én meg: “Ezt honnan szedted?” Hiszen Isten nekem nem mondott ilyet. Ez tudjátok mi? – ez boszorkányság! Van olyan, aki azt mondja, hogy “Isten azt mondta, hogy az a nő lesz a feleségem.” Te varázsló! Hogy mered a Bibliát használni a te varázslásodhoz?! Egy másik ember szabad akaratával játszol!

Emlékszem arra, hogy 1990-ben ebből a gyülekezetből lettem kiküldve. Hinn pásztor ránk tette a kezét, és úgy rogytam össze, mintha 5000 Volt áram ment volna át rajtam. Ezután elmentem szolgálni egy kis Arkansas-i gyülekezetbe, ahova a pásztoruk hívott meg. 5 alkalmat tartottunk ott és Isten nagyon erőteljesen ott volt. Első alkalom alatt az ifjúság hátul ült érdektelenül és unottan, a második alkalom alatt már a földön feküdtek sírva az Úr jelenlétében, a harmadik alkalmon pedig, mind az első sorban ült! A gyülekezet vezetői kezdtek kiakadni, hogy kifúrták őket az első sorból. Szóval az Úr csodálatos munkát végzett ott. 9 hónappal később megint meghívtak, de addigra egy ideiglenes női pásztora volt a gyülekezetnek. Én visszarepültem hozzájuk és az alkalom előtt kimentem a mezőkre sétálni, mert ott szeretek leginkább imádkozni. Szóval kimentem, és egyszerűen nem tudtam imádkozni! Ha az életembe került volna sem tudtam! Próbálkoztam, de teljesen lenyomottnak, nehéznek érzetem magam. Borzalmasan éreztem magam! És mindeközben a kínlódás közben rám szállt az egész városka szellemi terhe. 847 ember élt ebben a városban – és a vállamon éreztem az összes terhét. De nem éreztem a kenetet, arra hogy ezt hordozzam. És egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy miért éreztem magam így. De mondtam az Úrnak, hogy mondjon amit akar én megteszem, ha azt akarja, hogy legyek a pásztora ennek a gyülekezetnek, én azt is megteszem. Eldöntöttem, hogy engedelmeskedem. De ezután sem jött a várva várt érzelmi megkönnyebbülés. Tovább küszködtem, és talán 55 perc kínlódás után az Úr Szelleme szólt hozzám, hogy “a hölgy, aki ennek a gyülekezetnek a pásztora és egy másik hölgy, aki ennek a gyülekezetnek a fő közbenjárójának nevezte magát, azért imádkoznak, hogy te légy ennek a gyülekezetnek a pásztora. Törd meg az ő szavaikat! Mert ez ellened való boszorkányság!”

Hűű, de begurultam! Elkezdtem fel alá járkálni, és imádkozni. Tudjátok, hogy mit mond a Biblia?: Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van. Tehát mik ezek a fegyverek? Szavak! Tehát elkezdtem én is szólni az imát: Megtöröm ezeket az imákat! Ezek azért lettek kimondva, hogy én legyek ennek a gyülekezetnek a pásztora. Megtöröm ezeknek az imáknak az erejét! Megtöröm ezeknek a szavaknak az erejét! Jézus nevében megtöröm! És ekkor azt éreztem, hogy egy gejzír készül kirobbanni belőlem. És öt percen belül már nyelveken szólva rohangáltam fel-alá, kiabáltam, a hangom sokkal erőteljesebb volt, pedig azelőtt alig volt hangom! Észrevettem amúgy, hogy akárhányszor Jézabel szellemével van küzdelmem, mindig megtámadja a hangomat. Miért? Mert nem akarja, hogy kimondjam Isten igéjét! Szóval már olyan hangos voltam, hogy szinte kiabáltam. A következő egy óra pedig nagyon győzedelmesen telt az imában! Alig vártam az esti alkalmat, tudtam, hogy jó lesz! És jól is sikerült. A fiatalokat nagyon megérintette megint az Úr. Az alkalom után pedig megkértem ezt az ideiglenes pásztor hölgyet, a férjét és a fő közbenjáró hölgyet, hogy jöjjenek be velem egy irodába. Amikor bementünk, megkértem őket, hogy üljenek le, és így szóltam: „Isten azt mondta nekem, hogy ti azért imádkoztok, hogy én legyek ennek a gyülekezetnek a pásztora – igaz ez?? Erre mindkét hölgy elkezdett sírni! Elkezdtek siránkozni, hogy „sosem érintette még meg senki ennyire a gyülekezetet, meg a fiatalságot, annyira szükségünk van egy ilyen pásztorra, brühühüü…, stb”. Én pedig rájuk néztem a brühühűű-t figyelmen kívül hagyva, és azt mondtam nekik, hogy „Ez boszorkányság!!” Nagyon megszeppentek, és nem értették. Elmagyaráztam nekik, hogy „Amit ti tettetek, az boszorkányság – a ti akaratotokat imádkoztátok az én életemre, és nem Isten akaratát!!” Tudnotok kell, hogy ezek amúgy kedves aranyos hölgyek voltak. Tudjátok ennek a szellemnek a befolyása alatt állók sokan nagyon kedves aranyos emberek. És ezek a hölgyek is teljesen ki voltak akadva ettől. Úgyhogy miután elmagyaráztam nekik, szolgáltam feléjük, ők megbánták, amit tettek, és nagyon jól végződött a megbeszélés.
Értitek azt, amiről beszélek?