A harmadik feltétel ez: jöjjetek az Úrhoz dicsérettel és hálaadással. Sok-sok hívő nem érti, hogy Isten igényli ezt, s ez nem egy szabadon választható, hanem egy nélkülözhetetlen feltétel.
Nézzük a Zsolt 100,4-5-öt. „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét, mert jó az Úr, örökké való az ő kegyelme, és nemzedékre való az ő hűsége.” Itt pontosan le van írva, hogy juthatunk az ő jelenlétébe. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel. Más úton nem lehet bejutni, csak a kapun. Az ötödik vers mutatja, mi az a három ok, amiért dicsérjük, és amiért hálát adunk neki. Az első, mert jó az Úr, a második, mert örökké való az ő kegyelme, és a harmadik, mert nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége. Soha nincs olyan idő, amikor az Úr ne lenne jó, soha nincs olyan idő, amikor ne lenne hozzáférhető az ő kegyelme, és az ő hűsége és igazsága kudarcot vallana. Tehát soha nincs okunk arra, hogy ne dicsérjük őt. Hiszen az ő dicséretének és magasztalásának az oka ő magában van, azért, hogy ő olyan, amilyen. Nem függ a körülményektől, nem függ az időjárástól, a gazdasági helyzettől. Nekünk van szükségünk arra, és nem neki, hogy dicsérjük őt, hogy megerősödjünk abban, hogy ő jó, hogy az ő kegyelme örökkévaló és hozzáférhető, csak a kezünket kell kinyújtani és hogy az ő igazsága nem szenved soha csorbát. Az, hogy dicsérjük, nem a hangulatainktól, nem az érzéseinktől függ, ennek az alapja az, hogy ő kicsoda. Ez nem függ semmitől és senkitől, egyedül őtőle magától, ő pedig mindörökké ugyanaz. Ezért nekünk mindörökké megvan minden okunk arra, hogy dicsérjük őt.
Nézzük a Zsolt 100,4-5-öt. „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét, mert jó az Úr, örökké való az ő kegyelme, és nemzedékre való az ő hűsége.” Itt pontosan le van írva, hogy juthatunk az ő jelenlétébe. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel. Más úton nem lehet bejutni, csak a kapun. Az ötödik vers mutatja, mi az a három ok, amiért dicsérjük, és amiért hálát adunk neki. Az első, mert jó az Úr, a második, mert örökké való az ő kegyelme, és a harmadik, mert nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége. Soha nincs olyan idő, amikor az Úr ne lenne jó, soha nincs olyan idő, amikor ne lenne hozzáférhető az ő kegyelme, és az ő hűsége és igazsága kudarcot vallana. Tehát soha nincs okunk arra, hogy ne dicsérjük őt. Hiszen az ő dicséretének és magasztalásának az oka ő magában van, azért, hogy ő olyan, amilyen. Nem függ a körülményektől, nem függ az időjárástól, a gazdasági helyzettől. Nekünk van szükségünk arra, és nem neki, hogy dicsérjük őt, hogy megerősödjünk abban, hogy ő jó, hogy az ő kegyelme örökkévaló és hozzáférhető, csak a kezünket kell kinyújtani és hogy az ő igazsága nem szenved soha csorbát. Az, hogy dicsérjük, nem a hangulatainktól, nem az érzéseinktől függ, ennek az alapja az, hogy ő kicsoda. Ez nem függ semmitől és senkitől, egyedül őtőle magától, ő pedig mindörökké ugyanaz. Ezért nekünk mindörökké megvan minden okunk arra, hogy dicsérjük őt.
A következő ige az Ézs. 60,18. „Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.” Pontosabb fordítás szerint: az üdvösséget hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicséretet. Isten városáról, a mennyei Jeruzsálemről van szó: ennek falai az üdvösségnek falai, kapui pedig a dicséretnek kapui. Ebbe a városba csak a dicséret kapuin keresztül lehet bejutni. Legföljebb bekiabálni tudsz a kőfalon keresztül, messziről, távolról, hogy „Uram, könyörülj rajtam”, de ha Isten személyes jelenlétébe akarsz kerülni, az ő szinte elé akarsz járulni, csak a kapukon, a dicséreten keresztül mehetsz be!