Reinhard Bonnke - A csapda 4.

A PÉNZ CSAPDÁJA

A pénz remekül rászedheti az óvatlanokat. Tiszta szívre, tiszta indítékokra és Istentől felkent szemre van szükségünk az ördög kelepcéinek felderítéséhez. Alig kezdtem el Afrika evangélizálását, amikor az Úr egy bizonyos minősítő próba alá vetett engem. Egy hölgy felhívott telefonon és meghívott magához. Amikor megérkeztem hozzá, az otthona jómódot tükrözött. Gyönyörű, fényűző ház volt. A tulajdonos meleg mosollyal üdvözölt engem. "Nagyon akartam már találkozni önnel" - mondta -", mert egy ideje már figyelem önt."

Hamarosan rátért a lényegre, és szavai annyira meghaladták az elképzeléseimet, hogy csak ámultam. Ezt mondta: "Finanszírozni akarom az afrikai evangélizációit." Még lélegezni is elfelejtettem, azt hiszem. Az asztalon volt egy dosszié, amit felém tolt. A vagyonáról szóló dokumentumok voltak benne. Úgy olvastam, mintha az Eldorádó völgyét fedeztem volna fel. "Láthatja, mim van." - szólt a hölgy - "Vasérc lelőhelyek, egy gyémántbánya stb..." Mintha Krőzussal találkoztam volna.
"Nos" - magyarázta - ", létre akarok hozni egy alapítványt, hogy a pénzem felét Isten munkájára szánjam. Szeretne ön csatlakozni a kuratóriumhoz? Mindezt a pénzt az Úr szolgálatában kell felhasználni. Elfogadja ön?"

Biztosan Isten volt az ilyen nagyvonalúság mögött? Nem hallottam az öröm visszhangját a mennyből. Ehelyett egy furcsa figyelmeztetést éreztem, bár megpróbáltam palástolni a lelkesedésem hiányát. Csak azt tudtam mondani: "Köszönöm! Ez viszont nagy felelősséggel jár. Imádkozhatom, mielőtt elkötelezem magam?"
Amikor hazaértem, feleségem, Anni, ugyanúgy reagált a hírre, mint én. Nem jött tüzbe, inkább aggodalmat érzett. Tudtuk, hogy le kell borulnunk az Úr előtt, és vezetést kell kérnünk ebben. "Urunk, ha ez az ördög csapdája, semmi közöm nem lesz hozzá.”

Hetek teltek el, az evangélizációkkal foglalkoztunk. Sem igent, sem nemet nem tudtunk mondani. Közben egy éjjelen rettenetes rémálmom volt, amit nem tudtam elfelejteni. Azt álmodtam, hogy egy folyó partján álltam a szürkületben. A vízállás alacsony volt, csak tócsák és sár látszott a mederben. Egy kis ember ment el mellettem, és lesétált a gáton. Intett felém, és én követtem. Amikor már félúton jártam lefelé, hirtelen egy hatalmas víziló emelkedett fel előttem, félelmetes üvöltéssel. Két fajta víziló van, ez a példány a nagyobb fajtát képviselte. Hátráltam rám éhező fogai elől, de mögöttem egy másik szörnyeteg került elő. Több állat is kiemelkedett a sárból, minden oldalról körülvettek. Veszélyes helyzetemben, elkeseredetten kiáltottam fel: "Jézus, segíts!" Az álmomban segített, felébredtem, de az emlék velem maradt.
Mialatt még ezen a rémálmon töprengtem, a hölgy újra kapcsolatba lépett velem, és sürgette a találkozásunkat. Hallani akarta a döntésemet az alapítvány létrehozásáról. Elmentünk hozzá. Ő újra mosolyogva üdvözölt minket. Így szólt: "Mielőtt bemegyünk a házba, hadd vezessem körbe önöket!" Tehát körüljártuk a birtokát. A földjei egy folyónál értek véget, egy idő után odaértünk. Átnéztünk a túloldalra, amint ott álltunk.

Hirtelen átvillant rajtam valami, mintha villám csapott volna belém. Az a folyó! Ez az - ugyanaz, mint az álmomban. A folyó ugyanaz volt, és most nem álmodtam. Itt veszély leselkedik ránk - ezt jelentette az álom. Isten ezt mutatta meg nekem. Közel éreztem magamhoz az Urat, és biztos voltam benne, hogy a választ rövidesen megkapom. Tehát megkérdeztem, bemehetünk-e a házba, hogy együtt imádkozzunk.
Amint letérdeltünk, nem egyszer, hanem háromszor hallottam az Úr hangját: "Fiam, semmi közöd ne legyen ehhez!" Amikor felálltunk, odamentem a gazdag hölgyhöz, és így szóltam: "Asszonyom, kérem, engedje meg, hogy visszautasítsam a nagy bőkezűségét! Adja a millióit valaki másnak! Isten nem akarja, hogy ez a pénz az enyém legyen." Abban a pillanatban úgy éreztem, hatalmas kő esik le a szívemről. Miért? Nagyon furcsának tűnt a dolog. Isten azonban valami mást tett abban a percben. Az Ő Szelleme által megmutatta nekem az igazi vagyonomat, az Ő Igéje ígéreteit: "Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen” (Fil. 4:19.). Rájöttem, hogy kimeríthetném a hölgy által felajánlott milliókat, és amikor a pénz elfogyna, a szolgálatom is befejeződne.